A Nyugat egyik alapító tagja, kritikáival és esszéivel már a lap előzményének számító Magyar Géniusz és Figyelő hasábjain jelentkezett. Munkássága a Nyugatban teljesedett ki, több mint százhatvan írása jelent meg e hasábokon. A folyóirat körül dúló polémiákban Ignotus mellett meghatározó szerepet vállalt. 1908-tól 1917-ig a lap egyik szerkesztőjeként nagyrészt ő bonyolította a szerzőkkel való levelezést. 1909-ben kulcsszerepet játszott a Nyugat Kiadó alapításában, mely negyvenéves története alatt több mint négyszáz kötetet jelentetett meg.

1917-ben a szerkesztés feladatát átadta Babits Mihálynak, mivel a Gyáriparosok Országos Szövetségénél másodtitkárból ügyvezető igazgató lett. A Szövetség mérvadó tagjaként az alapítástól mindvégig sokat tett a Nyugat gazdasági támogatásáért, fennmaradásáért.

1921 és 1929 között főmunkatársként vett részt a lap szerkesztésében. Forrásértékű emlékezéseit emigrációba vonulva adta ki 1960-ban Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről címmel, mely halála után dokumentumokkal kibővítve itthon is megjelent.

 

A harcot kiírja magából és a mosolygást éli. Mindig boldoggá tesz, mikor átvesz tőlem egy verset és azt mondja: „Ez nem is rossz, de változtasson rajta...”, és olyan barátságosan mosolyog hozzá. Az ember szinte örül, hogy változtathat a kéziratán. És én tudom, hogy ezt a kedves mosolyt nemcsak az arcán viseli. Ott találom írásainak legkomolyabb sorai közt is. Emberi megértést jelent és azt, hogy minden közeláll magához, bár semmivel sem azonosítja magát teljesen. Azt hiszem, ezt nevezik bölcsességnek.

 

Lesznai Anna

 

 

A magyar Gyáripar egy emberöltőn át igenis táplálta s élesztette az új magyar irodalmat, holott emberei nem csak hogy írástudatlanok nem voltak, de mint nagyobbára művelt, világlátott s olvasott emberek, nagyon is tisztában voltak vele, hogy különböző formákban leheltetvén az új irodalmat, igazán kígyót melengetnek keblükön... De ez mégis csak semmi nem volt ahhoz képest, ahogy Hatvany Lajos társunk s barátunk mellett Fenyő s ismét Fenyő s mindig csak Fenyő tudta rávenni a Gyáripar műveltjeit s tehetőseit, hogy az új irodalmat a zökkenőkön s bökkenőkön átsegítsék, míg el nem éri (amihez közeledni kezdett), hogy az új közönség előfizessen a folyóiratra, elmenjen az előadásokra s vegye a könyveket. Ez ma már csodának tetszik, s főképp Fenyő vitte végbe s szerezte meg.

 

Ignotus

 

Fenyő Miksa, aki valóban a biztosító-szelep volt ebben a különös gépezetben. Kritikai szelleme elsősorban magát a lap irányítását, megcsinálását tartotta féken, s csak azután irányult az irodalmi termés felé. Fenyő Miksa volt e triumvirátus szilárd alapja.

 

Móricz Zsigmond, 1932