Az első évfolyam egyik felfedezettje. Egyetemi barátai, Kosztolányi és
Juhász Gyula segítségével jutott el híre Osváthoz, aki a nagyváradi A Holnap
antológia megjelenését követően levélben hívta a folyóirat munkatársai közé. A szerkesztőség
már 1909 elején felkérte első verskötetének összeállítására. A folyóiratban életművének
döntő része, mintegy kétszáz verse, három regénye, húsz novellája, színjátékai, több mint
száz cikke, esszéje, ötven fordítása jelent meg, kritikai sorozatot vezetett Könyvrőlkönyvre
címmel.
1917-től Adyval együtt szerkesztőként szerepelt a címlapon. Ady halála
után egyedül (1919–1920), majd Osváttal közösen vitte tovább a munkát. Osvát öngyilkosságát
követően Móricz Zsigmonddal (1929–1933) együtt vállalták a szerkesztői posztot. 1933–1939-ig
Gellért Oszkárral közösen, majd egyedül lett szerkesztője a lapnak. 1937-től betegsége miatt
Schöpflin Aladárt és Illyés Gyulát társszerkesztőként vonta be a munkába.
1941 augusztusában bekövetkezett halála után a hatóságok nem
engedélyezték a Nyugat megjelenését, mivel a lapkiadási engedély az ő nevére szólt. A
folyóirat munkatársai, akik már 1924-ben különszámot szenteltek munkásságának, az Illyés
Gyula szerkesztette Babits Emlékkönyvben (1941) búcsúztak tőle.
Babits Mihály tragikus ember; tragikus érző; tragikus gondolkodó;
tragikus laikus. Nem tudom hányan élnek ilyenek? … Senkit ostobábban nem vádoltak meg azzal,
hogy játszik a szavakkal. Halálos játék ez, komoly játék, kétségbeesett játék.
Kosztolányi Dezső, 1911
Nem volt kenyere az adminisztrálás és szervezés, a munkatársak sürgetése,
új emberek keresése, témák kiosztása, A tárgyalás a sokféle emberrel, akik egy
szerkesztőségbe járnak, kéziratok, ajánlatok, rekriminációk, sürgetések dolgában… Egyhez
váltig ragaszkodott: a magas irodalmi eszményhez. Nem bocsátott be a Nyugatba semmit, ami
ezt az eszményt legalább is megközelíteni nem igyekszik, szigorúan kizárta a Nyugatból a
csupán szórakoztató irodalmat. Ez volt az alapvető mértéke az ő szerkesztésének… Az
adminisztratív ügyeket, az írókkal való tárgyalást rábízta Gellért Oszkárra, aki 1939-ig
mint másik szerkesztő szerepelt a folyóiraton, majd jórészt Illyés Gyulára. Odahaza azonban
sokat foglalkozott a Nyugattal, kéziratokat olvasott és bírált, munkatársakkal tárgyalt,
ötleteket vetett fel. A Nyugat minden számán ott van szellemének bélyege… Akinek írása
jelent meg a folyóiratban, az tudhatta Babits Mihály adta rá a nihil obstat-ot s ez
megerősíthette önérzetét. Magas hatóság fémjelzését érezhette munkáján.
Schöpflin Aladár
Egyetértve vele s ellentmondva neki, ő volt mindig a mérték és a példa.
„Túl szigorú voltál” — mondogatta néha egy-egy Nyugatbeli bírálatunk után, „X jobbat
érdemelne, voltak érdemei...” vagy „nagyon elnéző voltál.” „A másodban még egészen jól
tanult...” vagy „újabban nagyon hanyag...” gondolom hirtelen s valóban: tanár volt, a Nagy
Tanár is ő volt, a versek „nagy tanárja”. „Még mindig olyan tanáros?” — kérdezte egyszer
családi ebéd közben a sógorom, osztályfőnöke volt az első gimnáziumban. Tanáros? — tűnődtem
akkor s úgy emlékszem nem válaszoltam. Igen — válaszolom elkésve most. Volt akire „pikkelt”,
volt akit szeretett, volt akinek megbocsátott, s szerette, ha óra után kérdeztek tőle.
Egyest adott, kettest, hármast és — buktatott. Intett és rótt. Ez már a tanársággal jár.
Elzüllik nélküle az osztály...
Radnóti Miklós
Testi és lelki szenvedés; évekig tartó halálos kór és fokozódó
elszigetelődés azoktól, akikre hatni akart; rágalom és tudatos bántalom; ebben részesítette
a sors, miközben trónra ültette, duplán is tüzesre: rangosztó szerkesztő és díjosztó kurátor
lett; a hízelgés, a sziszegés, a káromlás úgy dőlt rá, hogy szinte ki sem hallatszott alóla
a költő hangja.
Illyés Gyula
A Nyugat huszonöt éves jubileumán a Zeneakadémián … egyszerre Babits
lépett előre, és hirtelen megéreztem, hogy felépült abból a hisztérikus összeroppanásból,
amelynek a Magyar költő kilencszáztizenkilencben volt a kezdete, és befejezése talán
éppen Az írástudók árulása. „Barbár erők feszülnek körülöttünk a sötétben. Nagyobb
feszültség ketyeg itt magunkban mint titkos pokolgép. Aknáinkban megtorlódott az
igazságtalanság, s nincsen félelmesebb robbanószer földön és föld alatt”, mondta többek
között és még azt is, hogy „gyilkos gázok füstölögnek a laboratóriumokban, s gyilkos
ideológiák a lelkekben”. Aztán megjelent a Versenyt az esztendőkkel, és többé nem
lehetett kételkedni Babits költői megújulásában.
Vas István
