A Nyugat és a könyvművészet
„A NYUGAT KÖNYVTÁR művészi programja ugyanaz,
melyet a NYUGAT folyóirat is magáénak vall és
a művelt magyar olvasóközönség osztatlan tetszésére megvalósítani törekszik:
európai színvonalú magyar irodalmat teremteni,
szóhoz juttatni mindazokat a törekvéseket – tekintet nélkül politikai hitvallásukra
–,
melyekben érdekes írói egyéniségek művészi formában nyilatkoznak meg,
egyszóval esztétikai kultúránkat fejleszteni.”
A Nyugat-könyvtár reklámszövege, 1910.
|
A Nyugat folyóirat, valamint az egy évvel később, 1909-ben meginduló Nyugat Könyvkiadó, nemcsak a modern magyar irodalom történetében, hanem a hazai könyvművészet megújulásában is mérföldkő. A szerkesztők felfigyeltek az Európa-szerte évtizedek óta zajló modernizációs folyamatra, melynek angol és német képviselői megfogalmazták és kiadványok hosszú során át meg is valósították céljukat: a könyvvel szemben nem csupán a betűk olvashatóságának igényét támasztották, de a szöveg és kép, a címlapok és a belső oldalak stílusának egységére is törekedtek. | |
Falus Elek mellett Lesznai Anna, Gara Arnold és Kozma Lajos is sok könyv címlapját
tervezte, az általuk készített borítókon ismerkedhetett meg először a magyar olvasó a közelmúlttal
szakító, de a régmúltban gyökerező artisztikus, rajzos betűkkel, a magyar népművészet hatását mutató,
stilizált, szecessziós növénymotívumok használatával. A historizmus keménytáblás, bőrkötéses,
aranyozott, sokszor hatalmas és persze drága díszműveit ekkor váltja fel a puha fedelű, kézbe vehető,
könnyen forgatható, megfizethető árú, mégis igényes kivitelezésű, vagyis a mindennapi olvasásra termett
könyv. A sokszor anyagi nehézséggel küzdő Nyugat Könyvkiadó majdnem egy évtizeddel élte túl a
folyóiratot, még a háború után is működött. Megszűnését 1949. április 4-én jegyezték be a
cégbíróságon.