A Nyugat és a könyvművészet

„A NYUGAT KÖNYVTÁR művészi programja ugyanaz, melyet a NYUGAT folyóirat is magáénak vall és a művelt magyar olvasóközönség osztatlan tetszésére megvalósítani törekszik: európai színvonalú magyar irodalmat teremteni, szóhoz juttatni mindazokat a törekvéseket – tekintet nélkül politikai hitvallásukra –, melyekben érdekes írói egyéniségek művészi formában nyilatkoznak meg, egyszóval esztétikai kultúránkat fejleszteni.”
A Nyugat-könyvtár reklámszövege, 1910.

  A Nyugat folyóirat, valamint az egy évvel később, 1909-ben meginduló Nyugat Könyvkiadó, nemcsak a modern magyar irodalom történetében, hanem a hazai könyvművészet megújulásában is mérföldkő. A szerkesztők felfigyeltek az Európa-szerte évtizedek óta zajló modernizációs folyamatra, melynek angol és német képviselői megfogalmazták és kiadványok hosszú során át meg is valósították céljukat: a könyvvel szemben nem csupán a betűk olvashatóságának igényét támasztották, de a szöveg és kép, a címlapok és a belső oldalak stílusának egységére is törekedtek.
   
 
 
Falus Elek mellett Lesznai Anna, Gara Arnold és Kozma Lajos is sok könyv címlapját tervezte, az általuk készített borítókon ismerkedhetett meg először a magyar olvasó a közelmúlttal szakító, de a régmúltban gyökerező artisztikus, rajzos betűkkel, a magyar népművészet hatását mutató, stilizált, szecessziós növénymotívumok használatával. A historizmus keménytáblás, bőrkötéses, aranyozott, sokszor hatalmas és persze drága díszműveit ekkor váltja fel a puha fedelű, kézbe vehető, könnyen forgatható, megfizethető árú, mégis igényes kivitelezésű, vagyis a mindennapi olvasásra termett könyv. A sokszor anyagi nehézséggel küzdő Nyugat Könyvkiadó majdnem egy évtizeddel élte túl a folyóiratot, még a háború után is működött. Megszűnését 1949. április 4-én jegyezték be a cégbíróságon.

galéria