1912-ben jelent meg első novelláskötete. Nevéhez fűződik a magyar avantgárd első folyóirata, melyet A Tett címmel alapított meg. 1916-ban a Ma szerkesztője. A Tanácsköztársaság idején az írói direktórium tagja lett, annak bukása után letartóztatták. Szabadulása után, 1920-tól Bécsben élt, ahol újra megjelentette a Ma című folyóiratot. 1926-os hazatérte után, szerkesztette a Dokumentum című lapot, majd ’28-ban megindította a Munkát. A háború után az Új Idők, később a Kortárs, az Alkotás szerkesztője, valamint A Magyar Művészeti Tanács alelnöke. 1949-től politikai okokból belső száműzetésbe kényszerült, művei nem jelenhettek meg, csak az 1956-os forradalom után térhetett vissza az irodalmi életbe. A 60-as évek avantgárd reneszánsza a nemzetközi érdeklődést is ráirányította; több nagysikerű külföldi kiállítása volt. 1965-ben Kossuth-díjat kapott Az irodalmon kívül a modern képzőművészet, a színház és a zene területén is jelentős elméleti munkásságot végzett, amivel – sok tekintetben – megteremtette az új törekvések meghatározó ideológiai alapjait. Öregkori költészete megújítóan hatott irodalmi pályájára.