Illegális tevékenységéért várható letartóztatása elől 1921 végén emigrált Bécsen, Berlinen keresztül, 1922 márciusában érkezett meg Párizsba. Alkalmi állások után könyvkötő műhelyben dolgozott. Részt vett az emigráns magyarok szakszervezetének és különféle munkásmozgalmi művelődési köröknek munkájában. Életre szóló barátságot kötött a francia avantgárd vezető művészeivel. 1926-ban – a körözési parancs elévülése után – hazatért. Fő fóruma a Kassák által szerkesztett Dokumentum, majd a Munka lett. 1927. nov. 16-án jelent meg első kritikai írása a Nyugatban; 1928-tól már költőként is rendszeresen jelen volt az irodalmi életben. Négyszer kapott Baumgarten-díjat (1931,1933, 1934 és 1936-ban). 1934-ben az első írókongresszusra való meghívás alapján hosszabb utazást tett a Szovjetunióban. 1937-ben a Márciusi Front egyik alapítója. 1937-től a Nyugat társszerkesztője. 1939-ben, másodjára nősült, feleségül vette Kozmutza Flórát. 1945-ben nemzetgyűlési, majd rövid ideig országgyűlési képviselő, a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetője. 1946 nyarán megszervezte a Magyar Népi Művelődési Intézetet. 1948-tól visszavonult a közélettől. 1956. okt. 31-én beválasztották a Petőfi Párt Irányító Testületébe. Az 1956-os forradalom nagy hatású irodalmi eseménye az Egy mondat a zsarnokságról megjelenése. Élete utolsó évtizedeiben munkásságáért sorra jutalmazták hazai és külföldi kitüntetésekkel. Szépirodalmi munkássága mellett meghatározó jelentőségűek más műfajokban való megszólalásai: esszéi, tanulmányai, naplójegyzetei, interjúi és műfordításai, népmese-feldolgozásai.