"- Tubák! - kiáltotta vígan Csónakos, újra süvített egyet, és telegyömöszölte az orrát a sárga porral...

...És tüsszögve vonultak végig ketten a Köztelek utcán, boldog örömet érezve e fölfedezésen. Csónakos nagyokat, bömbölőeket tüsszentett, mint valami ágyú. A kis szőke meg csak prüszkölt, mint a tengerinyúl, ha bosszantják. És prüszköltek, nevettek, szaladtak...

 

…Csónakos…örömében a szájába vette két ujját, és egy akkorát fütyölt, mint valami gőzmozdony. Ez a fütty különben az ő különlegessége volt. Ezt nem tudta utánacsinálni senki a negyedikben, sőt az egész gimnáziumban alig volt néhány fiú, aki ezt a kocsisfüttyöt értette volna...

 

...Csónakos mindenfélét beszélt összevissza, s Isten bocsássa meg neki, de nagyokat füllentett. Még vadállatokról is beszélt, amelyekkel a füvészkerti romok közt találkoztak... Hogy Nemecsek majd belefulladt a tóba... Hogy a vörösingesek egy rettenetes máglya körül ültek... De összevissza beszélt, és épp a fontos dolgokat felejtette mindig ki. És nem lehetett a beszédjét végighallgatni, mert majd megsüketítette a hallgatóit a folytonos füttyökkel, melyeket pontok helyett rakott a mondatok végére..."

 

(Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk)