Ifjúkor
"Legtöbb időt, nyolc évet a református gimnáziumban töltöttem, legkevesebbet a budapesti királyi
tudomány-egyetemen, ahonnan helyszűke miatt a Centrál-kávéházba vonultam vissza jogi tanulmányaimat
elvégezni. Egy évet a genfi egyetemen tanultam, ahol büntetőjoggal és statisztikával foglalkoztam, mert
jogtudós akartam lenni, írtam is egy büntetőjogi cikket, a Pesti Hírlapba 1896-ban. Első elbeszéléseim
és verseim az »Urambátyám« című lapban jelentek meg."
(Molnár Ferenc. Önéletrajz, 1913.)
"Ez a Molnár Ferencz az, aki dicsekedve mondta el egyszer, hogy a Margit-szigeten, amikor a dadája
kocsikáztatta, megcsókolta őt az öreg Arany János. Szikrázó, gyilkos tüzű, rakétás vicc volt ez,
ahogyan ő elmondta, de igazában dicsekvés, beismerés, isteni, bár kiforgatott naivság, poétaság..."
(Ady Endre)
"Ha az ember leül vele diskurálni, az felejthetetlen élményt jelent, mert a világ legelmésebb,
legmulatságosabb és legmulattatóbb embere. Pedig mulattatni ő senkit sem akar, ő ilyenkor csak
önmagát mulattatja. Ha valaki ilyenkor lestenografálná azt, amit ő így egy éjszaka elmond, a
világ legtökéletesebb alkotásait kapná meg."
(Vészi József: „Maga még gyerek fiam”, Színházi Élet 1928. június 10-16.)
"Lélekbúvárjaink észrevették, hogy sokan, nagyon sokan betegszenek bele abba, hogy egy látszólag
csip-csup okot nagyítanak óriássá,.. Molnár Ferenc ezt már a pályája kezdetén észrevette. Itt látta
meg a drámai lehetőségeket. Nem a nagyot kicsinyítette tömör remekművé, mint elődei, hanem a
kicsinyt növesztette nagyra."
(Kosztolányi Dezső: Molnár Ferenc. Új Idők, 1928. 50. szám)