Jönnek a vörösingesek!

"a Füvészkeretben szoktak rabló-pandúrt játszani..."

"A vörösingesek nyolcan voltak, „huja, hopp!” volt a csatakiáltásuk. A tó közepén álló szigeten játszottak, ahová csak egy kis fahídon át lehetett bejutni, s a híd előtt őrök álltak. A tó melletti domb egyik oldalába mesterséges várromot építettek, amelyről Nemecsek megjegyezte: „Hát ha már építették, miért nem építettek új várat? Száz év múlva magától rom lett volna belőle..."
 
A csúcsíves ablakú kis romban tartották a fegyvereiket, a vörös zászlós lándzsákat és a tomahawkokat. Ha besötétedett lámpával világítottak. A vezérük érkezését felemelt lándzsával köszöntötték. „A lámpát sose volt szabad addig meggyújtani, amíg a vezér meg nem érkezett.”...
 
– A világért sem akarom olyankor elfoglalni a grundot, amikor nincs ott senki. Annak rendje és módja szerint háborút fogunk viselni. Ha ők meg tudják védeni a grundjukat, jó. Ha nem tudják megvédeni, elfoglaljuk, és kitűzzük a vörös zászlónkat. Nem kapzsiságból tesszük, hiszen tudjátok...
Az egyik Pásztor szólalt most meg:
– Azért tesszük, hogy legyen hol labdáznunk. Itt nem lehet, és az Eszterházy utcában mindig veszekedni kell a helyért... Nekünk labdaterület kell, és punktum!
Íme, éppolyan okból határozták el a háborút, mint amilyen okokért az igazi katonák szoktak harcolni. Az oroszoknak tenger kellett, azért hadakoztak a japániakkal. A vörösingeseknek labdahely kellett, s miután másképp nem ment, háború útján akarták megszerezni...
 
Áts Feri is rettenetes fiú volt, sőt híre járt, hogy kicsapták a reáliskolából. Erős gyerek volt, és hihetetlenül merész. De volt a szemében valami kedves és megnyerő, ami a Pásztorok szeméből hiányzott. (…) Szép, vállas, barna fiú volt, s pompásan illett rá a bő, vörös ing. Ez valami harciasságot adott a megjelenésének. Valami „garibaldis” volt abban a vörös ingben. A füvészkertiek különben mind vörös inget hordtak, mert mind utánozták Áts Ferit...
 
De tudod, mi történt? Az történt, hogy mikor végre lecsöndesedtek, és megvolt az új vezér, akkor odament a szigetre a füvészkerti őr, és azt mondta nekik, hogy az igazgató ezt a lármát nem tűri tovább, és kidobta őket a kertből. A szigetet meg bezárták. Ajtót tettek a hídra..."
 
(Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk, részletek)
 
*
 
"A Pál utcai fiúk az a regény, ahol még az ellenség is főleg pozitív figurákból áll, ahol még a füvészkertiek rettenthetetlen Áts Ferije is példamutató a maga lovagiasságában. "
 
(Fazekas Anna, Új Idők, 1936)

galéria