Háború

"Gyönyörű tavaszi nap volt a háború napja. Reggel esett az eső, és az iskolában, szünet alatt a fiúk szomorúan néztek ki az ablakon. Azt hitték, az eső el fogja verni az egész csatát. De délfelé szépen elállott az eső, és kitisztult az ég. Egy órakor már ragyogott az édes tavaszi napsugár, fölszikkadt a kövezet, s mikor a fiúk hazamentek az iskolából, megint meleg volt, és friss illatokat hozott a szellő a budai hegyekről. Ez volt a legszebb csataidőjárás, amit csak kívánni lehetett. Az erődökben felhalmozott homok megázott, de meg is száradt egy kicsit délutánra. A bombák így használhatóbbak voltak...
 
...mindössze háromféle harcolási mód legyen. Homokbombák, szabályszerű birkózás és lándzsavívás. Akinek mind a két válla érinti a földet, az le van győzve, és többé nem birkózhatik. De azért szabad a másik két módon harcolnia. A lándzsával pedig sem verekedni, sem szúrni nem szabad. Vívni kell. És kettő egy ellen nem támadhat. De csapatok csapatok ellen támadhatnak.
Elfogadják?
 
...most már elkeseredett volt a harc. A vörösingesek, vesztüket érezve, nem nagyon tartották be a szabályokat. Nekik a szabályok csak addig kellettek, amíg azt hitték, hogy szabályszerű harccal is győzni fognak. Most azonban sutba dobtak minden formaságot...
 
- Tábornok úr - mondta neki -, maga hősiesen harcolt!
A vörösinges szomorúan nézett rá, mintha azt mondta volna neki: "Mit érek én most már a te dicséreteddel?" Boka pedig hátrafordult és vezényelt:
 
- Tisztelegj!
 
S erre a Pál utcai seregben elnémult a csevegés. Valamennyien sapkájukhoz emelték a kezüket. Előttük állott mereven Boka, ő is a sapkájához emelt kézzel. És a szegény Nemecsekben is fölébredt most a közlegény. Nagy nehezen föltápászkodott a földhányásról, s támolyogva, úgy, ahogy tudott, ő is vigyázzba vágta magát, és szalutált...
 
És Áts Feri, miután viszonozta a tisztelgést, elment. A fegyverét magával vitte. Ő volt az egyetlen, aki magával vihette. A többi fegyver: a híres ezüstvégű lándzsa, a sok ezüstös indián csatabárd ott hevert halomban a kunyhó bejárata előtt. A 3. számú erődre pedig ki volt tűzve a visszahódított zászló. Geréb vette vissza Szebenicstől a legerősebb harc hevében."
 
(Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk, részletek)
 

galéria