Emigráció
|
„Menekült innen, erről a hűtlen darab földről, amelyet ők annyi szenvedéssel, annyi hősiességgel
védtek meg, s amely most hűtlenül elhagyja őket, hogy egy nagy bérkaszárnyát vegyen a hátára örök
időkre.
A kapuból még visszanézett egyszer. Mint aki a hazáját hagyja el örökre. És abban a nagy
fájdalomban, mely erre a gondolatra a szívét összeszorította, csak egy csöppecske, csak egy nagyon
kicsi vigasztalás vegyült. Ha már szegény Nemecsek nem érte meg azt, hogy a gittegylet bocsánatkérő
küldöttségét fogadhassa, legalább nem érte meg azt sem, hogy elveszik tőle a hazáját, amiért meghalt.”
(Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk)
*
„Kezdődni úgy kezdődik, hogy az ember úgy érzi magát, mint egy turista. Érett férfikorban elmenekült
valahonnan Párizsba vagy Londonba, vagy Rio de Janeiróba vagy New Yorkba. A város tetszett vagy nem
tetszett, az ember lélegzett, nézett járt, evett, ivott, aludt, lakott, létezett, és turistának érezte
magát. Aztán múltak a hónapok. Majd az évek. A turista nem ment haza. A turista megragadt. A turistából:
emigráns lett. Az egészségesből: beteg.
[…]
Az ember egyre jobban ugyanaz marad, aki volt, mialatt körülötte minden egyre jobban kezd különbözni
attól, aminek eleinte látszott. Az ember egyre mélyebben kénytelen belekeveredni az új életbe, tehát
egyre több helyen üti meg magát. Tipikus emigránstragikum az, hogy az ember önmagát szokja meg, ahelyett
hogy a környezetét szokná meg.”
(Molnár Ferenc: Egy itteni betegségről, amelynek neve: emigráció)
*
„Molnár Ferenc huszonöt év óta, öt világrész legnagyobb színpadi szórakoztatója. Vajon a következő
nemzedéket is mulattatni fogják-e Molnár vígjátékai? Aligha. A fiak nem igen szoktak nevetni azokon a
színpadi fogásokon, melyek az apákat, valaha megnevettették.”
(Hatvany Lajos: Molnár Ferenc halhatatlansága)
*
"A világot egybefoglaló szeretet éppoly megvalósíthatatlan, és épp azokból az okokból
megvalósíthatatlan álma az emberiségnek, mint a határtalan gyorsaság a mozgásban. Ehhez sem elég erős
az anyag, ehhez is gyönge az ember. De a krisztusi álom épp azért maradt kétezer év után is olyan
friss és illatos és olyan hódító, mint az első napjaiban volt, mert magában hordta és hordja a
megvalósíthatatlanság fájdalmas és örökkön izgató gondolatát."
„Sok évvel ezelőtt, amikor fiatal voltam és gondtalanul éltem, az élet nyerteseinek társaságában
éreztem otthon magamat. most csak a vesztők népes családjában érzem magam otthon.”
(Molnár Ferenc: Útitárs a száműzetésben)
kapcsolódó anyagok
Darvas Lili Molnár Ferencről
galéria
 |
 |
 |
 |
