Hajdúdorog
2009. január 20-2009. április 30. |
Kedves Vendégeink!
Nagy tisztelettel, őszinte barátsággal köszöntöm a megjelenteket.
Nagy örömömre szolgál, hogy a magyar irodalom e kiemelkedő alkotását méltathatom ez alkalommal...
A regény élményén nemzedékek nőttek fel. Nemzedékek ifjúságát ejtette rabul a kamaszok világa,
eszményeinek rejtekhelye a „grund”. A regény helyszínei ugyan Budapesten vannak, de olyan
élethelyzeteket és tanulságokat tárnak elénk, hogy bárhol és bármikor lejátszódhattak volna történtek.
A „grund” a valóságban létező tér volt, valóságos helyszín.
Minden esemény középpontjában a grund áll, ahol az őr engedélyével játszhattak délutánonként a
környékbeliek, a Pál utcaiak. E kereten belül mutatja be a regény az iskola és a játék, barátság és
harc, összetartozás és árulás megnyilvánulásait a kamaszvilág tükrében a gyerekek szemszögéből nézve.
Meggyőződésem, hogy a későbbi korok gyermekei is szeretnének olyan bátrak lenni, mint Boka, olyan
elszántak, mint Nemecsek, és talán ők is vágytak és vágynak olyan helyekre, ahol ugyanúgy otthon
érezhetik magukat, mint a Pál utcaiak a grundon.
A kiállítás elénk tárja azt a romantikus gyermekvilágot, a semmi mással nem pótolható iskolai
élményeket, gyermekkorunk feledhetetlen éveit. A kiállítás eszköz az olvasóvá nevelés útján.
Kövessünk el mindent, hogy újra valósággá váljon az olvasás élménye, az olvasás gyönyörűsége. Az
gondolom, az ifjúság ilyen irányú neveléséért mindnyájan felelősek vagyunk.
Milyen öröm lesz majd beülni az egykori iskolapadba Rácz tanár úr órájára, vagy felmászni a
farakások tetejére! Bizonyára összeszorul majd a szívük a kis hős betegágyánál, miközben odaképzelik
a szívtelen Csetneky urat, a kiszolgáltatott szabót, Ernő édesapját. Elidőzhetnek majd annál a
tárlónál, amelyben a diákok zsebeiben található tárgyak, kincsek lapultak.
S az üveggolyókkal való játék azóta sem veszítette el a nagyszerűségét. Úgy gondolom, nem
fogják kihagyni a csoportok a diavetítés élményét sem. Akaratlanul is összehasonlítást fognak
végezni. A következtetést bízzuk rájuk, s bízzuk valamennyi látogatóra.
(Részletek Oláh Istvánné magyartanár megnyitóbeszédéből)