Édesség!
"A törökméz ára tudvalevőleg az egész világon egy krajcár... |
Ezt úgy kell érteni, hogy a törökmézes ember megfogja a kis bárdot, s amennyit a nagy darab
fehér,mogyoróval spékelt masszából egy ütésre le tud belőle hasítani, az egy krajcárba kerül. Valamint
hogy a kapu alatt minden egy krajcárba kerül, ez lévén az egység.
Egy krajcár a fapálcikára nyársalt három szilva, három fél füge, három prünella, három fél dió,
mindmegannyi folyós cukorba mártva. Egy krajcár a nagy darab medvecukor, és ugyancsak egy krajcár az
árpacukor. Sőt egy krajcár az úgynevezett diákabrak is, mely apró staniclikba van osztva, s mely a
legízletesebb keverékek egyike. Van ebben mogyoró, mazsola, malagaszőlő, cukordarabka, mandula, utcai
szemét, szentjánoskenyér-törmelék és légy. Egy krajcárért a diákabrak felöleli a gyáripar, a növény- és
állatvilág igen sok termékét...
És a törökmézesben határozottan volt üzleti szellem, mert szegényt el akarták tiltani az iskola
közeléből. Tudta jól szegény feje, hogy ha el akarják tiltani, hát el is tiltják, s minden cukorkészlete
ellenére nem tud oly édesen mosolyogni az előtte elhaladó tanárokra, hogy azok benne az ifjúság
ellenségét ne lássák."
(Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk)
"A Kecskeméti utca és Bástya utca sarkán volt a Menschel-cukrászda. Ott árulták a törmeléket.. Öt
krajcárért már egy nagy stanicli törmeléket lehetett kapni. Mindazt a jót és édeset, ami a süteményekből
a cukrászkonyhában letöredezett, vagy esetleg nem sikerült. Titokzatos bőségszaru volt ez a stanicli.
Szerencse dolga, ki mit talált benne. Néha egész indiánert vagy krumplit is – ismeritek ezt az édes
süteményt? – habostekercs darabokat, egész cukrokat…
Koob Géza cukorüzletében a Kecskeméti utcában egészen kis, vékony üvegekben egy krajcárért édes
szörpöket árulnak. ,A szörpöt kiitták, a kis üvegeket pedig a bennük maradt levegő odatapasztotta a
felső ajakhoz s az volt a büszke fiú, akinek egyszerre négy-öt üvegecske is lógott az ajkán."
(Pásztor Árpád: Muzi)
"Elmondom őszintén, hogy én milyen cukrokat ettem gyermekkoromban, a Józsefvárosban:
Krumplicukor: Fehérszürke, kolofóniumszerű kis kődarab. Nem tudni hol
bányásszák.
Törökméz: Nyúlós, fehér gumianyag, amiben apró, bizonytalan tárgyak
vannak.
Nemzeti csavart: Piros-fehér-zöld színű, csavarmenettel ellátott hosszú
kis rúd. Íze a
pörkölt faltörmelékhez hasonlít."
(Karinthy Frigyes)