Fischer Klaudia
A Pál utcai fiúk naplója
1903. május 4.
Kedves Naplóm!
Nem is tudom, hogy kezdjem a mai napom leírását. Végül is, egész átlagos nap volt. Iskola után
Csónakos alkudozott a törökmézessel. Ezek szerint nem volt jobb dolga. Pedig lehetett volna. Például
kieszelhette volna Ő is, hogyan lopakodjunk be végszükség esetén a vörösingesekhez. De hát nem tette.
Így ezt nekem kellett megtenni. Mintha nem lenne elég dolgom. Amikor volt rá elég időm, nekiláttam a
terv elkészítéséhez. Arra jutottam, hogy ha hirtelen kell támadni, akkor én, Csónakos, és Nemecsek
megyünk. Ezt nem akarom kimondani a többiek előtt, de pillanatnyilag ők a legjobbak. De persze a többiek
is jók, és remélem rájuk is lehet számítani, ha jönnek a vörösingesek. Ilyenkor egy összetartó, nagyobb
csapatot kell alkotnunk (ha nem lennénk ilyenek).
1903. május 5.
Kedves Naplóm!
Ma igen furcsa nap volt. Nemecseket, Weiszt, Richtert és a többieket Rácz tanár úr behívta az
irodájába. Fogalmunk sem volt, hogy miért. Mivel engem nagyon érdekelt, hogy mi folyik odabent, ezért
hát – mivel nem mehettem be – kint megvártam őket. Egy kis idő múlva ki is jöttek. Megkérdeztem, mi
volt, és Nemecsek elmondta, hogy mi volt. Valaki beárulta a gittegyletet. Megkönnyebbültem. Már azt
hittem, hogy valaki a mi csoportunkat árulta be. Ha valaki beárulta volna, az egy biztos, hogy Áts Feri
lett volna. A kis aljas. Mindent megtesz, hogy elvegye tőlünk a Grundot! De mi nem hagyjuk! De mivel ezt
nem az iskolában volt tanácsos megbeszélni, ezért kihirdettem egy gyülekezőt három órára. Mindenki ott
volt, kivéve Gerébet. De ez most mindegy volt. Megbeszéltük, hogy bosszút kell állni a vörösingeseken,
mert az már biztos, hogy a gittegyletet is ők árulták be! Elmondtam nekik, hogy én, Nemecsek, és
Csónakos, elmegyünk bosszút állni a vörösingeseken. Néhányan ellenkeztek, mert hogy ők akartak menni, de
én, mint az elnök, kikötöttem, hogy most nekik kell velem jönniük. Talán megértették, hogy nem szabad
hibázni. Küzdeni kell! Most megyek enni! Jó éjt!
1903. május 6.
Kedves Naplóm!
A mai napon jött el az a pillanat, mikor Csónakos, Nemecsek és én elmentünk a Füvészkertbe a
vörösingesek tanyájára. Hogy mi volt rá az ok? Egyszerű! Néha nem árt egy kis megfigyelés… Ám mikor
odamentünk, Nemecsek belepottyant a vízbe. Csónakos nem bírta ki röhögés nélkül, de én rászóltam. Kérem,
nem kocsmában vagyunk! Miután Nemecseknek sikerült kimászni a vízből, leguggoltunk a fűbe és figyeltünk.
Figyeltünk, és észrevettünk egy olyan alakot, aki fontos volt. Fontos volt számunkra, de lehet, hogy
most már… most már nem. Ugyanis az alak, a Grund egyik „gyermeke”, egyik „testvérünk”, Geréb volt. Hogy
tehette ezt? Nem értettük. De amikor hazamentek, Csónakos a csónaknál őrködött (logikus, nem?), addig
Nemecsek és én elmentünk, és egy fára tűztünk egy papírt. A papíron ez állt: ITT JÁRTAK A PÁL UTCAI
FIÚK! Persze ezt Áts Feri rögtön észrevette, és elkezdtek minket üldözni. Szerencsére meg tudtunk szökni
előlük. Nemecseknek adtunk pénzt, hogy lóvonaton menjen haza. Így én és Nemecsek szomorúan hazamentünk…
1903. május 7.
Kedves Naplóm!
Ma Nemecsek nem jött suliba, anyja elmondása szerint tüdőgyulladást kapott, és otthon lábadozik.
Szegény, meg is értem, hiszen tegnap kétszer esett a vízbe. Vége volt az órának, de mielőtt Rácz tanár
úr elengedett volna minket, kikérdezte Richtert, hogy minden rendben van-e. Richter kérdi: Micsoda? Rácz
tanár úr felvilágosította, hogy az egylet felől érdeklődik, mire Richter egy kicsit habozik, de aztán
azt válaszolja: Ha arra tetszik gondolni, igen, megszüntettük, de most alászolgája! Így Richter és a
többiek megúszták. De ez engem most nem nagyon izgatott. Az viszont igen, hogy a vörösingesek Áts
Ferivel és Gerébbel az élen, bármikor támadhatnak. Ezért délután azon tanakodtunk, hogy ha jönnek
támadni, akkor ki, hogyan támad. Persze Barabás és Kolnay megint megtalálta az alkalmat, hogy
veszekedjen… Szánalmas, mi?
A gyűlésre eljött Nemecsek, és Ő kikötötte, hogy márpedig Ő is harcolni fog, és kéri a saját
posztját. Na igen, rá mindig lehet számítani!
1903. május 8.
Kedves Naplóm!
A mai nap nagyon fűszeres volt. Ugyanis kikötöttük, hogy ma fogunk harcolni, ami így is lett. Az
egyik vörösinges lelökte Nemecseket a farakásról, de Nemecsek elmondása szerint semmi komoly sérülést
nem szerzett. Leporolta a ruháját és Ő is visszaállt a harcba. A harc nagyon jól ment, és végül a
vörösingesek feladták, és nyertünk! Megnyertük a Grundot. Nemecsek hazament, mert betegeskedett. Később
átmentünk hozzá meglátogatni, de mikor ott voltunk, akkor a szemünk láttára meghalt. Ráadásul még a
Grundot is elveszítettük, mert mint kiderült, építkezni fognak a Grundon. Tehát a Grund mától fogva nem
Grund…
Ezt a Naplót Nemecsek emlékére készítették a Pál utcai fiúk:
Boka Barabás
Kolnay Richter Weisz
és még sokan mások!
Készítette: Fischer Klaudia
Vajk-sziget Általános Iskola