Szekeres Nikolett

Kedves Naplóm!

 

 

Ma hétfő van, de a tanév utolsó hétfője! És nekem az utolsó hétfőm ebben az iskolában, ugyanis a héten befejezem az általános iskolát és következő tanévben már középiskolás leszek. Pont ezen gondolkodtam, miközben reggeliztem.

Első óránk kémia volt. Ma is, mint szinte minden órán kísérleteztünk, de az az igazság, hogy nem nagyon figyeltem. Olyan szépen sütött kint a nap, és én csak arra tudtam gondolni, mikor lesz már vége a tanításnak. Sajnos kémia után még négy órát végig kellett szenvednem.  Amikor 12.45-kor kicsengettek, rohantunk ki az iskola épületéből a friss levegőre. A nagy csapat, Geréb, Csónakos, Csele meg én hazafele megálltunk egy fagyizónál. Mivel 20 Ft híján nem volt elég pénzünk, hogy mindannyian legalább egy gombóc fagyit ehessünk, ezért Csónakos elkezdett alkudozni. Nagyon kedves volt az eladó, s elengedte azt a 20 Ft-ot.

Délután bicikliztünk és csavarogtunk a városban, majd a játszótérre mentünk. Ott voltak a barátaink, Weisz, Kolnay, Nemecsek, Richter, Barabás és Leszik, akik éppen fociztak. Gyorsan csatlakoztunk hozzájuk. Mikor elkezdett sötétedni, Csele kitalálta, hogy csöngessünk be minden lépcsőházba. Tényleg jó buli volt! Becsöngettünk és rögtön elfutottunk. Az emberek először kíváncsian néztek ki az ablakon, de mikor másodjára meg harmadjára is becsöngettünk, már elég mérgesek voltak.

Mivel másnap nem volt tanítás, csak diáknap, ezért nem kellett tanulni, és az egész napot szórakozással töltöttük. Este elmentünk Weiszékhez, mert a szülei aznap éjszakai műszakban dolgoztak, így csak reggel jöttek haza. Szabad volt a lakás egy jó kis összejövetelre! Legalább nem kellett szegény Weisznek az egész estét egyedül töltenie. Horrorfilmet néztünk, A kört, amitől kicsit berezeltünk. Ettől függetlenül nagyon jó film volt, de mikor eljöttünk, eléggé sajnáltam Weiszt, hogy egyedül kell lennie egész éjszaka. Én biztos félnék a helyében, főleg egy ilyen film után! De nem látszott rajta, hogy aggódna emiatt, gondolom, már megszokta, hogy a szülei munkabeosztása miatt néha egyedül tölti az éjszakát a lakásban.

Otthon lefekvés előtt még bekapcsoltam a tévét, de nem tudtam sokáig nézni, mert anyu szólt, hogy szabad a fürdőszoba, menjek fürödni. Nagy nehezen kivánszorogtam a fürdőszobába, mivel eléggé elfáradtam az egész napos csavargásban. Anyu ma is nagyon finom vacsorát csinált. Rántott csirkét ettünk rizzsel. Az este hátralevő részében egy számítógépes játékkal játszottam. Észre se vettem, hogy eltelt az idő, és végül éjfélkor feküdtem csak le.

 

Kedves Naplóm!

 

Ma korábban keltem, mint tegnap, és ez eléggé meglepett a késői lefekvés miatt. A suliban sem voltam fáradt, és egész jól éreztem magam a diáknapon. A haverokkal megbeszéltük, hogy iskola után megint elmegyünk egy kicsit focizni a pályára. Hazafelé menet találkoztam Áts Ferivel, a vörösingesek vezetőjével, aki kihívott engem és a bandámat egy focimeccsre. Rögtön beleegyeztem, és tudtam, hogy a többieknek sem lesz kifogásuk az összecsapás ellen. Azonnal fel is hívtam őket mobilon, és elmeséltem, mi történt. Sajnos Nemecsek elkapott valami nyavalyát, így ő nem tudott velünk tartani. A többiekkel megbeszéltük, hogy kicsit korábban megyünk ki a pályára, hogy megbeszéljük a stratégiát, de sajnos Áts Feriék is előbb érkeztek. A meccsen a vörösingesek tagjai elég durván játszottak, és meg is sérültem, kibicsaklott a bokám. Igaz, az ellenfél nyert egy góllal, de szerintem mi jobban és legalább szabályosan játszottunk. A meccs után egy kicsit le voltunk törve, de én biztattam a többieket, hogy gondoljanak arra, hogy mi legalább becsületesen játszottunk, és ez a legfontosabb.

Holnap Pécsre megyünk osztálykirándulásra, ezért rögtön meccs után hazajöttem, mert megbeszéltük anyuval, hogy elmegyünk bevásárolni. Otthon anyu eléggé megijedt, mikor meglátta, hogy sántikálok. Mondtam neki, hogy ne aggódjon, csak kibicsaklott a bokám, holnapra rendbe jön. Anyu rögtön lefektetett, beborogatta a lábamat, és nélkülem ment el a Tescóba. Egy kicsit izgultam, hogy holnapra tényleg meggyógyulok-e, pedig annyira nem is vágytam erre a kirándulásra. Megint múzeumokba megyünk, templomokat nézünk, meg az ilyenkor szokásos. Én csak a szabad programot szeretem, ami sajnos általában elég rövid szokott lenni. De azért két jó dolog van a kirándulásban: a haverok és a buszozás. Mindenesetre, remélem, jól fog sikerülni ez a kirándulás, főleg azért, mert ez az utolsó kirándulásom ezzel az osztállyal. Jövőre középiskolás leszek, és új osztályom lesz. Remélem, ott is ilyen jó tanuló leszek, mint itt. Kitűnő vagyok, pedig alig tanulok valamit. Csak figyelek az órán, és az már elég. Szomorú vagyok, hogy Nemecsek nem tud eljönni a kirándulásra, nélküle nem lesz az igazi.

Este megint odaültem a gép elé, de most nem játszani, hanem netezni. A többiekkel Skype-on beszélgettünk, de nem sokáig, mivel feküdnöm kellett a lábam miatt. Kíváncsian várom a holnapot.

 

Kedves Naplóm!

 

Hosszú és fárasztó volt ez a nap. De örülök, mert az osztálykirándulás a vártnál sokkal jobban sikerült. Reggel még egy kicsit merev és érzékeny volt a bokám, de később már nem volt semmi bajom. Az út Pécsre elég hosszú volt, de engem egyáltalán nem zavart, mert szeretek bámészkodni az ablakból, és amúgy sem unatkoztunk. Kártyáztunk, beszélgettünk és zenét hallgattunk. Persze, volt, aki alig várta, hogy odaérjünk, mivel nehezen bírta a buszozást, és rosszul lett.

Pécsett megnéztük az egyetemet és természetesen a múzeumok sem maradhattak ki. Kettőbe is bementünk! De meg kell, hogy mondjam, most nem találtam unalmasnak a múzeumlátogatást. Tényleg tetszett. Csontváry festményeit néztük meg és Vasarely műveit. Azonban nekem a legjobban a tv-torony tetszett. Nagyon szép onnan a kilátás. Volt szabad program is, amikor a barátokkal csavarogtunk a városban. Így végre tudtunk cigarettát is vásárolni. Szerintem Richter idősebbnek néz ki a koránál, mert neki mindig adnak anélkül, hogy megkérdeznék a korát. Bár már én is többször vásároltam cigarettát, és nem volt gond. A buszon hazafele mindenki elég fáradt volt, Csónakos pedig majdnem az egész utat átaludta. Le is fényképeztük, hogy később majd piszkálhassuk vele. Sajnáltam, hogy Nemecsek a betegsége miatt nem tarthatott velünk. Délután felhívtuk Pécsről, és mondta, hogy már jobban van. Késő délután értünk haza, de akármilyen fáradtak is voltunk, a szokásos összejövetelünk a pályán nem maradhatott el. Délután, mikor beszéltünk Nemecsekkel, megígérte, hogy este mindenképpen eljön, ha kell, kiszökik a pályára, hogy elmeséljük neki részletesen a kirándulást. Tényleg ott volt. Már sokkal jobban nézett ki, de mondta, hogy csak pénteken mehet először iskolába, a ballagás napján. Geréb mindenkinek adott egy szál cigit, majd elmeséltük Nemecseknek, hogy telt a nap. Sajnos ő nem maradhatott sokáig, nehogy kiderüljön, hogy kiszökött. Mi még nem akartunk hazamenni, úgyhogy sétáltunk egyet a környéken.

Este 8 óra körül végül hazaértem, de már alig volt erőm, hogy asztalhoz üljek és vacsorázzak. Aznap este a kedvenc filmem ment a tévében, szerettem volna megnézni, de elaludtam, úgyhogy valakitől kölcsön kell kérnem dvd-n vagy videón.

 

Kedves Naplóm!

 

Ez az utolsó előtti napom az iskolában. Pénteken sajnos már vége mindennek. Mindenki izgatott, hiszen holnap lesz a „nagy nap”, a ballagás, évzáró, bizonyítványosztás napja.

Aznap kánikulai idő volt, ezért iskola után kimentem a haverokkal a strandra. Irtó jól éreztük magunkat. Egész nap csak önfeledten fürödtünk, csúszdáztunk meg fejest ugrottunk a medencébe. Szerencsére Nemecsek már jobban volt, így ő is kijöhetett pancsolni. Végre együtt volt a banda. Az egész napot a strandon töltöttük, ahol találkoztunk a vörösingesekkel is. Áts Feri megint nem fért a bőrébe, és újra kihívott minket egy focimeccsre. Sajnos nem térhettünk ki a verseny elől, mert akkor gyávának tartottak volna minket, pedig nem szerettük volna semmivel sem elrontani ezt a szép napot.

A küzdelem nagyon szoros volt, és a vörösingesek, mint mindig, most is elég erőszakosan és szabálytalanul játszottak. De ha panaszkodtunk, azt mondták, hogy gyengék vagyunk. Ezért inkább csak arra figyeltünk, hogy megnyerjük a meccset. Az első félidőben Áts Feriék csapata állt vezetésre, de a második félidőben rúgtam egy gólt, így sikerült egyenlítenünk. Az utolsó percekben volt egy nagy helyzetünk, Nemecsek rúgott volna éppen kapura, amikor Áts Feri olyan durván felrúgta, hogy nem tudott felállni. A vörösingesek csak nevettek. Nemecseknek nagy fájdalmai voltak, mégsem sírta el magát. Nagyon büszke voltam rá. Mivel egyáltalán nem tudott lábra állni, hazáig cipeltük. Később megtudtuk a szüleitől, hogy Nemecseknek eltörött a lába. Mindannyian nagyon szomorúak voltunk, hiszen így Nemecsek kimarad a ballagásból és az utolsó napok közös élményeiből.

Este megint találkoztunk a haverokkal a pályán, és kitaláltuk, hogyan szerezhetnénk meglepetést és örömet Nemecseknek. Sokat beszélgettünk, arról is, hogy mi lesz a csapattal, ha elkezdődik a középiskola, hiszen szinte mindannyian más iskolába jelentkeztünk, mivel mások a terveink. Örültem, mikor mindenki ragaszkodott hozzá, hogy akkor is tartsuk meg ezt a hagyományunkat, és minden este találkozzunk a pályán. Kitaláltuk azt is, hogy bosszút állunk Áts Ferin. Hashajtót akartunk csempészni az italába, hogy ő is lemaradjon a „nagy napról”. De rájöttünk, hogy akkor mi semmivel nem lennénk különbek nála, úgyhogy eldöntöttük, hogy többet nem állunk szóba a vörösingesekkel, akármit is mondanak.

Otthon már nagy volt a készülődés a holnapi ballagás miatt, anyu egész nap sütött-főzött. Nekem viszont nem is a holnapi ballagáson járt az eszem, hanem szegény Nemecseken.

 

Kedves Naplóm!

 

Elérkezett az utolsó nap az iskolában. Alig aludtam néhány órát éjszaka, állandóan csak a mai napra tudtam gondolni. Reggel találkoztunk a suliban a többiekkel. Megkerestük Rácz tanár urat, hogy megbeszéljük vele, mivel szeretnénk meglepni Nemecseket. Rácz tanár úrra, mint mindig, most is lehetett számítani. Az osztálytársainknak is elmeséltük, mi történt Nemecsekkel, és azonnal beleegyeztek, hogy az ünnepség után rögtön meglátogassuk a törött lábú fiút.

A terv másik részét is sikerült megvalósítanunk. Összefutottunk az iskolában Áts Feriékkel, akik egyáltalán nem voltak tekintettel semmire, még a ballagás napjára sem. Megint elkezdtek piszkálni minket, és kinevették Nemecseket. Nagyon nehezen, de sikerült megállnunk, hogy úgy tegyünk, mintha ott se lennének. Csónakos majdnem nekik esett, láttam ökölbe szorított kezeit, de szerencsére neki is sikerült uralkodnia magán. Én is alig bírtam visszafogni magam.  Áts Feriék pedig tátott szájjal bámultak utánunk, miután szó nélkül otthagytuk őket.

A ballagási ünnepség előtt hazamentünk átöltözni, és felkészülni a nagy eseményre. Hazafelé beugrottam meglátogatni Nemecseket. Alig bírtam megállni, hogy ne áruljak el neki semmit a meglepetésről, mert annyira szomorú volt. Vittem neki két jó filmet, hogy ne unatkozzon annyira, és azt lódítottam, hogy csak holnap tudjuk meglátogatni. Anyukájának szóltam a meglepetésről, hogy ne érje váratlanul a látogatásunk. Nagyon boldog volt, és megköszönte, hogy gondolunk Nemecsekre.

A ballagási ünnepség nagyon szép volt, rengeteg virágot kaptam a rokonoktól és a szüleimtől. Ünnepség után a megbeszéltek szerint az egész osztály Rácz tanár úrral az élen elindult Nemecsekékhez. Nagyon boldog voltam, mikor láttam a meglepetést és örömet Nemecsek arcán, amikor megpillantott minket. Átadtunk neki egy szalagot, amit az egész osztály aláírt, és egy másikat, amin az őt tanító tanárok aláírása szerepelt. Sokat beszéltünk és nevetgéltünk. Utána én is siettem haza, mert otthon vártak a rokonok. Megbeszéltük a csapattal, hogy ma este is – mint minden este – találkozunk, de nem a pályán, hanem Nemcsekéknél, hiszen nem az a fontos, hogy hol találkozunk, hanem az, hogy mindannyian együtt legyünk, mindegy, hogy hol.