Első nap

Egy szép tavaszi délután éppen kémiaórát tartottam. Amikor tekintetemet végighordoztam az én kedves kis tanítványaimon, nagyon bódultnak látszottak. Nem értettem, miért ásítoznak, nyújtózkodnak ennyien, ábrándozásomból végül a szomszédban zenélő zongora-verkli zökkentett ki. Szép, dallamos bécsi induló volt. Megkértem a kis Csengeyt, hogy csukja be az ablakot. Néhány perc elteltével viszont nagyon is megelevenedtek, nagyon mérges lettem, mire mindenki abbahagyta a fészkelődést. Végül rápillantottam a karórámra, és megértettem a mozgolódás okát: öt perc múlva vége lesz az órának. Feladtam a házi feladatot, és amikor csöngettek, a gyerekek illedelmesen és gyorsan elköszöntek. A gyerektömeg gyanúsan szelíd sietéssel vonult haza, ám amikor utánuk néztem, az igyekvés vad rohanássá fokozódott. Rászóltam a sok eleven diákra, mire ők egy kicsit lassítottak, de két lépés után ugyanolyan vad rohanásban törtek ki. Ezek a kis csibészek, na majd holnap számolok velük. Legalább dupla adag házi feladatot fogok nekik adni, hogy legyen okuk ennyire gyorsan hazarohanni. A tanáriban a teámat megittam, néhány szót váltottam egyik kedves kollégámmal, utána mentem haza. Otthon a feleségem meleg ebéddel fogadott. A fiam örömmel üdvözölt és boldogan újságolta, hogy latinórán ötösre felelt. Három órakor lementem a parkba sétálni a családommal, ahol fagylaltoztunk. Találkoztunk a bátyámurammal, a nejem meg is hívta őt vacsorára. A bátyám örömmel fogadta feleségem invitálását. Az esténk egy kellemes családi beszélgetés keretében telt el.

 

Rácz tanár úr második napja

Reggel a szokásos zajra ébredtem. A lópatkók vidáman kopogtak a macskaköves utcán, a templomban a reggel hét órai harang szólt. Az emberek zsivaja kezdte betölteni az utcát. Felöltöztem, kimentem a konyhába reggelizni. A fiam álmosan szürcsölgette a teáját, a nejem az ágyakat igazgatta a hálószobákban. Leültem a gyermekemmel szemben, s gépiesen rágni kezdtem egy karéj kenyeret. Miután a csésze kávémat is elfogyasztottam, a feleségem szólt, hogy indulni kellene. Az uzsonnámat közben beraktam a táskámba, és kedvtelenül nekivágtam az iskolába vezető útnak.

Reggel a saját osztályommal volt órám, kémiaóra volt. A Boka János teljesített a legjobban. A Leszik gyerek felrobbantott egy üvegcsét, a Barabás tűvel szurkálta Kolnayt, ezért figyelmeztetőt is kapott. A Weisz félrecsöppentette a kénsavat, és ezzel lyukat égetett a padba. Kicsöngetéskor a gyerekek illedelmesen elköszöntek, és a folyosók megteltek sok kis diákkal. A tanáriba menet találkoztam a Barabással és a Kolnayval, akik éppen egymást marták. Rájuk szóltam, hogy fejezzék be a verekedést, és jöjjenek velem az igazgató úrhoz. Mikor végre a tanáriba értem, balszerencsémre becsöngettek a következő órára. Felkaptam a kémiakönyveimet, és mentem a tizenkettedik a osztályba tanítani…

Mikor végre valahára befejeződött a tanítás, egyenest mentem hazafelé. Útközben találkoztam az egyik kollégámmal, és amíg a kereszteződésnél az útjaink el nem váltak, sokat beszélgettünk különböző tanítási dolgokról. Otthon a feleségem várt a meleg pörkölttel, ez utóbbihoz kaptam egy bögre illatos teát. Lepihentem egy kicsit, körülbelül egy óra hosszára, de aztán kénytelen voltam kijavítani a kilencedik c osztály dolgozatát. Négy óra körül végeztem is vele. Gábor (ő a fiam) lihegve ért haza, ugyanis fociedzése volt. Vele volt a barátja is. A kedvesem nekiállt a vacsorai cipó megsütéséhez, én addig kitakarítottam a tyúkudvart. A gyerekek nemsokára kijöttek szólni, hogy a vacsora tálalva van. Fáradtan bevánszorogtam az ajtón, és mohón nekiestem a cipónak, ami még javában meleg volt. A maradék időben könyveket olvastam. Kilenc órára meg is fürödtem, s hullafáradtan bezuhantam az ágyba, s rögtön el is nyomott az álom.

 

Rácz tanár úr harmadik napja

Reggel arra ébredtem, hogy a feleségem rángat: ,,Kelj föl, kelj föl, mindjárt elkésel a munkahelyedről!”. Ránéztem az órára, és meglepődve láttam, hogy öt perc múlva fél nyolc lesz. Kapkodva magamra húztam a ruháimat, és gyorsan futottam ki a konyhába. ,,Szia, apa!” – szólt a fiam, és iskolatáskával a hátán kiment a kapun. A kávémat gyorsan behörpintettem, és az uzsonnával a kezemben befutottam a hálószobába, hogy berakjam a táskámba. Gyorsan felvettem a kabátomat is, megcsókoltam a feleségemet, elindultam az iskolába.

Útközben megettem a reggelimet, ami egy tojásos szendvicsből állt. Mikor odaértem az iskolába, alighogy bementem a kapun, hallottam, hogy becsengetnek. Futva elindultam a tanáriba, és szokás szerint a folyosók tele voltak a tantermekbe betóduló diákokkal. Nagy nehezen utat törtem magamnak közöttük, és tíz perc múlva már a tanáriban voltam. Éppen akkor ment el az utolsó kollégám órát tartani. Gyorsan felkaptam a kémia tankönyvemet, és sietve elindultam órát tartani. A folyosókon immár néma csend uralkodott. Futottam, futottam, egészen a kémiaterem ajtajáig.

Ott aztán az ajtó előtt kifújtam magam, és nyugodtan benyitottam a terembe. A sok gyerek rögtön vigyázzállásba állt, bár az arcuk elég nagy álmosságot tükrözött. Intettem nekik, hogy üljenek le, és nyissák ki a könyveiket a százötödik oldalon. Elolvastattam az oldalt hangosan Csónakossal, de annyira akadozott az álmosságtól, hogy amit olvasott, alig lehetett érteni. Az óra hátralévő részében az oxigénnel kísérleteztünk. Elég rosszul ment. Feladtam a házi feladatot, hogy holnapra tanuljanak meg három hosszú oldalt.

A többi órám az alsóbb osztályosokkal zajlott, ilyesmi körülmények között zajlott… Mire vége lett az utolsó tanítási órámnak, éppen tizenkettőt ütött az óra. A gyerekek egy gyors köszönéssel kimentek a tanteremből, és én is indultam hazafelé. Útközben azon gondolkodtam, mi legyen a délutáni program. Annyit agyaltam, hogy észre se vettem, hogy már be is mentem a kapun. Az orromat megcsapta az ebéd illata. Tejfölös burgonya volt. Köszöntem a famíliának, és mohón ebédelni kezdtem. Annyira álmos voltam, hogy ebéd után aludni mentem. Rögtön el is nyomott az álom. Este hat órakor felébredtem. A vacsora már ki is hűlt, de hidegen sem volt rossz. A fiamat kikérdeztem latinból. A maradék időben újságot olvasgattam, utána mentem fürdeni. Kilenc óra volt. Már mindenki aludt rajtam kívül. Befeküdtem az ágyba és csak későn nyomott el az álom.