„…most nem esik jól az iskola! Majd adok én nektek!”

Az 1880-as évek kisdiákjai 10 éves korukig magántanulók voltak, vagy népiskolába jártak. 9-10 éves kortól választaniuk kellett, hogy tovább akarnak-e tanulni, és mit szeretnének elérni az életben. A 3 éves felső népiskola helyett választhatták a gimnáziumot, ahol az irodalmi és nyelvi műveltség megszerzése volt a cél, a reáliskolákban pedig a természettudományokat oktatták magasabb színvonalon.
A fiúk és a lányok külön iskolába jártak, egymással nem találkozhattak. Ha egy fiú felkiáltott egy lánynak, az már intőt jelentett, s a vétség miatt a szülőnek be kellett mennie az iskolába.
 
*
 
A Pál utcaiak és Molnár (1895-ig Neumann) Ferenc iskolája a Református Főgymnasium volt a IX. kerületben, a Lónyay utca 6–8. sz. alatt.
 
„…kinéztek az ablakon, amelyen át a szomszédos kis házak teteit lehetett látni, s a távolban, az aranyos déli napon a templomtornyot, melynek óráján a nagymutató vigasztalóan haladt a tizenkettős felé.
 
…Rácz tanár úr szigorú képű, de szelíd lelkű ember volt.
Leülhetsz! - szólt annak, aki felelt, és keresgélni kezdett a noteszében. Ilyenkor mindig halálos csönd volt az osztályban. Mindenki visszafojtotta a lélegzetét, még az is, aki jól fel volt készülve, és mereven nézte a tanár ujjait, amelyek lassan forgatták a kis noteszben a lapokat. A fiúk már azt is tudták, melyiküknek a neve a notesz melyik lapján van. Mikor a notesz végén lapozott a tanár, az A és B betűsök lélegzettek fel. Mikor aztán a névsor végéről hirtelen visszafordított az elejére, akkor meg az R, S, T betűsöknek kerekedett jókedvük…
 
Boka becsukta a kicsiny, piros bőrrel bevont zsebtintatartóját, melynek igen ügyes szerkezete volt, úgyhogy sose folyt ki belőle a tinta, csak akkor, ha zsebre vágta az ember.  
 
A tanár úr is tudta, hogy vége az órának. A Bunsen-lámpát eloltotta, a leckét kijelölte, és visszament a természetrajzi szertárba, a gyűjtemények közé, honnan minden ajtónyitáskor kitömött állatok, polcon tollászkodó kitömött madarak kandikáltak ki buta üvegszemükkel, s ahol a sarokban csöndesen, de méltósággal állongott a titkok titka, a rémek réme: egy megsárgult emberi csontváz."
 
(Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk, részletek)
 
„A vörösingesek a Józsefvárosi Reáliskolába jártak.” – állítja Molnár Ferenc regényében. A VIII. kerületi Főreáliskolában – Zerge utca 11. (ma Horánszky utca, Vörösmarty Gimnázium) – önképzőkör és dalkör működött.
 

galéria