Magyarországon 1873-ban szabályozták az egyesületek működését. Ezután csak irodalmi, kulturális és sportegyesületek, illetve egyletek jöhettek létre. A századfordulóig kb. 4000 kulturális és sportegylet, olvasó-, polgári- és társaskör alakult, pl. a Józsefvárosi Kör, a Ferencvárosi Polgári Kör – Tolnay Lajos, Weisz Manfréd, Gönczy Pál, Cziegler Győző vezetésével.  

Az iskolákban is hivatalos és nem hivatalos egyletek, körök, egyesületek alakultak, akárcsak a felnőtt társadalomban. „Az ifjúság kész volt sportegyesületesdit játszani.” Az elsők között voltak: a budapesti Református Főgimnázium és az V. kerületi Állami Főreáliskola.

A Szabadtéri Játszótársaságban a diákok minden héten szombaton kirándultak, játszottak tanári felügyelettel és irányítással. „Cél: a testedzés, ügyesítés, barátságos társas érintkezés és egyéb erkölcsi tulajdonok fejlesztése, nemzeti játékok művelése. Tisztviselőik: elnök, kapitány, hadnagy, poroszló, kincstárnok, íródeák, fegyverhordozó, kengyelfutó.” 1899-ben rövid időre átalakult Labdarúgó Játékegyesületté, a Népliget katonai gyakorlóterén játszottak.

 

A Református Főgimnáziumban minden évben önképzőköri tisztségviselőket is választottak a diákok közül, ezek: elnök, titkár, főjegyző, aljegyző, főkönyvtáros, alkönyvtárosok, főpénztáros, alpénztárosok, ellenőr. Molnár Ferenc 1894-ben, nyolcadik osztályban lett az Önképzőkör titkára.  

A Vörösingesek középiskolájában, a VIII. kerületi Főreáliskolában önképzőkör és dalkör működött.

 

*