Szerkesztőség
|
"1896-ban váratlanul megjelentem a Pesti Hírlap szerkesztőségében, hogy újságíró legyek. De az akkori
szerkesztő éppen vadászaton lévén, vártam, amíg visszajön, és így csak tizennégy év múlva foglalhattam
el állásomat, amelyben ma is működöm. A közbeeső időt a Budapesti Naplónál és a Pesti Naplónál
töltöttem. […]"
(Részlet Molnár Ferenc önéletrajzából)
"Molnár Ferenc tudatos eltökéltséggel Pest írója akart lenni, s alig van olyan rétege a fővásrosnak,
amelynek jellegzetes alakjait gombostűre ne tűzné...Molnár az első író, aki mindkét lábával a modern
világvárossá fejlődő század eleji Budapest talaján áll. Vállalja a várost, annak az írója akar lenni. Az
újságíró krónikás pontosságával ismeri a város életét, az éhes nagyváros megannyi jellemző alakját: a
zsaroló újságírókat, a bürokrata kishivatalnokokat, a panamázó politikusokat, a ligeti kikiáltókat és
hintáslegényeket, a széntolvajokat éppen úgy, mint a lipótvárosi zsúrok közönségét, a kávéházi
széplelkeket és a semmirekellő szépfiúkat. Fiatalkori publicisztikai írásai, tollrajzai kitűnő
pillanatfelvételek a század eleji magyar "bábelről", s nagy elismeréssel, irodalmi értékként fogadja a
kritika és az olvasóközönség egyaránt...."
(Molnár Gál Péter)
"Egyfelől bevonta az irodalomba a fővárosi utcák enyhén stilizált jellegzetességeit, felfedezte a
grundokat, a Városligetet, a jégzajlásos Dunát és a zúzmarás, behavazott Margitszigetet, másfelől
öntudatra ébresztette a pestieket, önérzetet pofozott beléjük, citoyen-ekké nevelte őket. Mint a kis
hordeerejű megfigyelések nagymestere, megfigyelte és bevezette az irodalomba a pesti polgárt, ezt a
sehol máshol elő-nem-forduló kétlábú állatot… "
(Németh Andor, Toll, 1934.)
A Pesti Napló jubileuma
galéria
 |
 |
 |
 |
