Még a filmtörténet fekete-fehér korszakából való a regény tengerentúli feldolgozása Frank Borzage rendezésében, 1934-ben.

Frank Borzage, az 1927-es, világhírű A hetedik mennyország rendezője, aki ugyanezért a filmjéért 1929-ben átvehette a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat, s akinek a nevéhez még olyan legendás filmalkotások tartoznak, mint az 1932-es Búcsú a fegyverektől, Hollywood egyik első és legeltökéltebb antifasisztája volt. Pályája során mindvégig a háború és az erőszak ellen foglalt állást.

 

Ez az amerikai film - szokatlanul érzékeny ábrázolása a gyermekkor fájdalmainak és a háborúskodás értelmetlenségének. Miközben belülről, a résztvevők szemén keresztül mutatta be két iskolai fiúcsapat valóságos harcát a megmaradt egyetlen játszóhelyért, a grundért, általános érvényű mondandót is megfogalmazott a szülőhelyhez való ragaszkodásról, a barátság, a hűség és a tolerancia fontosságáról. Szimbólumokkal és metaforákkal telezsúfolt alkotása ifjúsági film, mégis több annál. A nagy világválság idején, a készülődő európai háború árnyékában hitet tett a követendő emberi értékek mellett.

Habár magyarul természetesen a Pál utcai fiúk cím alatt fut Frank Borzage alkotása, eredetiben megváltoztatták a címét, s No Greater Glory-ként mutatták be, ami fordításban nagyjából annyit jelent: Nincs ennél nagyobb győzelem.

 

A fontosabb szerepeket George P. Breakston (Nemecsek Ernő), Jimmy Butler (Boka), Jackie Searl (Geréb), Frankie Darro (Áts Feri) és Donald Haines (Csónakos) tolmácsolta.