Horváth Eszter

Csónakos naplója

2007. október 30.
Csónakos naplója
Érdekes véletlen, hogy pont ma akadt a kezembe ez a régi napló. Ma olvastam az újságban, hogy háború lesz. Belelapoztam és el-elolvastam néhány részt. Amikor arról a részről olvastam, hogy a grundon háború volt, akkor eszembe jutott, hogy nekem is valószínűleg be kell vonulnom katonának. Elmentem a Pál utcába és láttam, mit építettek a grundra. Megdöbbentő volt az a hatalmas épület. Még Nemecsekék házát is megnéztem. Valószínűleg már más lakik ott, de azért jó volt látni azt a kis ajtót és visszaemlékezni arra, milyen jó is volt Vele. Bokával pedig összefutottam az utcán, szerintem ez csoda, hogy ennyi régi „ismerőssel” találkoztam ma. Beszélgettünk a régi időkről, s megkérdeztem Bokát, hogy ő is bevonul-e majd. Azt válaszolta, igen, de nagyon sajnálja, hogy erre a háborúra sor került. Nagyon remélem, hogy engem mégse fognak behívni, mert nem szeretnék meghalni, bár a hazáért, ha kell, elesnék a harcban. Most ezt a naplót jól elteszem, hogyha kitör a háború, akkor is megmaradjon, mert mindig emlékezni szeretnék a grundon eltöltött szép napokra.
Bejegyezte: Csónakos
 
Ma a Bunsen-lámpáról is tanultunk. A tanár úr egy kísérletet mutatott. Nagyon eluntam magam, és az óra vége előtt már csomagolni kezdtem. Aztán kicsöngettek és elrohantunk a Nemecsekkel, és elmesélte, hogy einstandot csináltak a Pásztorok. Arra jöttek a Bokáék is, és nekik is elmesélte Nemecsek. A Bokát is nagyon megrendítette ez az eset. Tovább indultunk a grundra, a kedvenc helyünkre. Ma pont elnökválasztás volt, és én Bokára szavaztam, mert ő okos és igazságos. Aztán hazaindultunk a Nemecsekkel és a Bokával. A dohánygyár előtt mentünk el, és volt egy kis ablak, ahol dohánypor volt és én beledugtam az ujjam. Nagyot szippantottam és nagyokat prüszkölve rohantam végig Nemecsekkel az utcán –, merthogy ő is szippantott a porból. A Boka csak lassan jött utánunk és látszott rajta, hogy nagyon gondolkodik. Aztán hazamentem és megvacsoráztam, és feljöttem megírni ezt a naplót; most befejezem, mert a nap végére értem.
Bejegyezte: Csónakos
 
 
Csónakos naplója
Ez volt életem legszebb napja! Boka kiválasztott, hogy vele menjek megmutatni, hogy mi is vagyunk olyan bátrak, mint ők. Az volt a tervünk, hogy kitűzünk egy papirost a vörösingesek szigetére. „Itt jártak a Pál utcai fiúk!”, állt rajta. Késő délután indultunk a füvészkert felé. Felmásztam a kerítés melletti fára és körülnéztem, nem sok mindent láttam, mert nagyon sötét este volt, de a szigetet rögtön észrevettem. Leszóltam Bokának és Nemecseknek, hogy jöhetnek. Elindultunk a sziget felé. Nagyon izgultam, s így majdnem elfüttyentettem magam, amikor megtaláltuk a fegyvereiket. Igen aprólékos munka lehetett azokat elkészíteni, legalábbis én így gondolom. Aztán továbblopakodtunk és észrevettem, hogy nem mehetünk be a hídon, mert ott őrök állnak. Szóltam társaimnak, hogy találjunk ki valami mást. Bokának eszébe jutott, hátha van egy csónak. Szétváltunk, hogy megkeressük. Igen hamar rátaláltunk, beültünk és áteveztem. Sajnos engem hagytak a csónakban, hogy őrizzem, mondván, úgyis Csónakosnak hívnak. Nem tudok hát erről a részről többet mesélni. Amint kitűzték a cédulát, rohantak vissza és menekülni kezdtünk. Berohantunk az üvegházba, de Nemecsek meggyújtott egy gyufát és ezért észrevettek minket. Gyorsan elbújtunk, ráesett egy cserép a fejemre, és ezért aztán csupa homok meg föld lett a fejem. Szerencsére továbbmentek a vörösingesek, és így megmenekültünk. Mire hazaértem, már késő este volt. Nagyon mérgesek voltak rám a szüleim. Megvacsoráztam, a kedvencem volt, sonkás tészta, csak kevés volt benne a sonka, mert nem volt többre pénze édesanyámnak. Azt hiszem, mára ennyi, megyek aludni.
Bejegyezte: Csónakos
 
 
 
Ma nem voltam a grundon. Erre járt a vándorcirkusz és én inkább odamentem a megtakarított forintjaimból. Sajnos a fiúk közül senki nem tudott velem jönni, de egyedül is nagyon jót mulattam. Sok érdekes produkciót láttam. Például voltak elefántok és zsonglőrök, bűvészek és más műsorszámok. Minden jó volt, a bűvészekről szeretnék először beszámolni. Az egyik trükkjük az volt, hogy kettévágtak egy dobozban lévő embert. Először megrémültem, mert nagyon ijesztő volt, de utána megnyugodtam, mikor a végén az ember egészben tudott kiszállni a dobozból. Sok minden más is volt, de ez tetszett a legjobban ebből a számból. Ezután következtek az állatok, nagyon sokféle volt. Volt elefánt és tigris, majom és kutya, sőt még macska is. Utána jöttek az akrobaták. Nagyon ügyesen mozogtak a levegőben, még a fütty is belémszorult. Aztán a tűznyelők voltak soron. Hihetetlen volt, ahogy eltűnt a szájukban a tűz, az én torkom biztos leégett volna. Tovább folytatódott a műsor. A hasbeszélők még érdekesebbek voltak. Úgy szólaltattak meg egy bábut, hogy nem mozgott a szájuk, ki se nyitották! Sajnos ez volt az utolsó előadás. Sok új dolgot láttam, amit soha nem fogok elfelejteni! Mára ennyit, mert ma nagyon elfáradtam és most már álmos vagyok.
Bejegyezte: Csónakos
 
 
Tegnap Nemecsektől megtudtam, hogy háború lesz a grundért. Csak annyit tudunk, hogy hamarosan, de azt nem, hogy pontosan mikor. Ma ismertette Boka a haditervet, hogy időben fel tudjunk készülni, hogy majd átgondolhassam, most leírom:
– Az A és B hadosztály eltereli a Pál utcai kapun át támadók figyelmét és elbújik.
– Az E4, E5, és az E6-os erőd bombázni kezd és egy jelre az A és B csapatok hátba támadják a vörösingeseket, aminek következtében „beszorulnak” és bezárhatjuk őket a kunyhóba.
– Ezután a C és a D hadosztály segítségére siet, az A és B csoport ezért ott kétszeres erővel tud támadni.
– Az E4, E5, és az E6-os erődből a fiúk átmennek az E1, az E2 és az E3-as számú erődökbe és onnan kezdenek bombázni.
– Olyan erővel támadunk tehát, hogy ki tudjuk verni őket a kapun.
Így hát győzelmet aratunk!!!
Az én feladatom az egyik erőd „kormányzása”! Nagyon örülök, hogy ilyen kiemelkedő posztot kaptam!!! Alig tudok írni, annyira izgulok! Minden csak úgy kavarog a fejemben, ezért most befejezem. Alszom egy jót, nehogy fáradtan érjen a háború.
Bejegyezte: Csónakos
 
Ma kezdődött délután a háború. A vörösingesek küldtek egy előőrsöt, akik hadüzenetet hoztak. Azt mondták, 15 perc múlva támadnak.
– Mindenki a helyére!!!! – kiáltotta Boka. A fiúk már abban a pillanatban a helyükön voltak.
– Jöhetnek a vörösingesek! – mondta Barabás. Ezzel mindenki egyetértett. Nagyon izgatottak voltunk, és én majd kiugrottam a bőrömből! Hirtelen egy trombita hangja hasította ketté a levegőt.
– Megérkeztek! – kiáltottam fel. Beözönlöttek és elkezdtük a támadást. Egészen jól ment és a stratégiánk is bevált. Csakhogy a másik fele a vörösingeseknek kint maradt és most kezdtek berohanni a másik kapun keresztül. Ez nem volt a tervben. Nagyon meglepődtünk! De azért megőriztük a nyugalmunkat és rátámadtunk a csapatukra. Már majdnem vesztettünk, de jött Nemecsek és ráugrott Áts Ferire. A hirtelen lökéstől feldőlt és így megnyertük a csatát! Nagyon örültünk, de Nemecsek sajnos rosszul lett. Hazakísértük őt és sokáig álltunk a házuk előtt, de aztán késő lett és hazaindultam. Most itt ülök és befejezem az írást. Most jól kipihenem magam.
Bejegyezte: Csónakos
 
 
Ma az iskolában tudtam meg, hogy Nemecsek meghalt. Majdnem sírtam, hiszen ő volt az egyik legjobb barátom. Rácz tanár úr tartotta a megemlékezést. Mindenki sírt a Pál utcai fiúk közül. Az emlékezésen még én is elbőgtem magam. Nem tudtam, hogy ennyire rosszul lett tegnap. Boka mást is elmondott a szünetben, ami ugyancsak fájón érintett minket, Pál utcaiakat. Azt mondta, hogy tegnap hallotta Janótól a grundon, hogy építkezni fognak rajta. Erre mindenki nagyon elkeseredett. Én legszívesebben füttyentettem volna dühömben, de nem lehetett, mert behívattak volna és kaptam volna egy intőt. Tanítás után rögtön hazarohantam és elmondtam mindenkinek, aki itthon volt, hogy Nemecsek halott és közben sírtam, mint a záporeső. Ez életem legszomorúbb napja! Félek, hogy a könnyeim elmossák a tintát, ezért most nem írok többet.
Bejegyezte: Csónakos
 
Készítette: Horváth Eszter