Édesanyja
|
Wallfisch Josefa (1860–1898) |
Édesanyja, Wallfisch Josefa, Békésgyulán született. Művelt asszony volt. Büszkén emlegette, hogy a
Margit szigeten találkozott Arany Jánossal, aki írt pár sort az emlékkönyvébe és megdicsérte szép
magyarságú beszédét.
„Ami az akkori időkben még meglehetősen ritka dolog volt, hatalmas könyvtárunk volt odahaza,
melyben a Jókai, Petőfi, Arany és a többi magyar írónak majd minden műve helyet kapott. Anyám
rengeteget olvasott és az ő irodalomszeretete és rajongása volt az, amely az irodalom iránti
érdeklődést és vonzalmat már zsenge koromban belém oltotta […].
Édesanyám azon kívül is, hogy mint gondos, szerető és megértő anya, egész életem fejlődésére
kihatott […] ő volt az, akit életemben valaha is a legszebb, legzengőbb magyarsággal hallottam
beszélni és ilyen igazi, a mindennapiságban is tökéletes és pompázó magyarságot sem azelőtt, sem azóta
nem hallottam senki másnál.”
(Molnár Ferenc: Édesanyám. Új magazin, 1932)
„A szülői házban nagyon szigorúan tartották Ferenc barátunkat. Apja, Neumann doktor bácsi,
képviselte a házban a szigort, amelyet azonban édesanyjának végtelen szívjósága enyhíteni tudott
mindenkor. Drága, áldott lelkű asszony volt Molnár Ferenc édesanyja. […] Végtelen szelídség ömlött
el egész lényén –, a szívét, a bensőséges mély érzését kétségtelenül tőle örökölte Molnár. Ketten
voltak gyerekek a József körúti szülői házban: Ferenc és a nála jó néhány évvel fiatalabb Böske.”
(Csergő Hugó: Hogyan lett Molnár Feriből Molnár Ferenc, 1928)
