Hétfő

 

Éppen természetrajz óránk volt, amikor megkaptam a hírt, hogy délután mi, a Pál utcai fiúk a grundon találkozunk. Már előre sejtettem, hogy mi lesz a legfőbb téma: A tegnapi einstand.

Eléggé rossz érzés volt, hiszen elvették az üveggolyóimat a Pásztorok (vörösingesek) és ami a legrosszabb, hogy nem tehettem ellene semmit. Mindig is én voltam a „gyenge kis halkszavú Nemecsek”, és ez valahogy illett is rám. Nem igazán szeretek a középpontban lenni, mindig engedek mások akaratának, és éppen ezért rengetegen ki is használnak…

 

 

 

Kedd

 

Eléggé el vagyok keseredve a tegnapi napom miatt. Minden úgy kezdődött, hogy a megbeszélt időpontra, a grundra értem, ahol összetalálkoztam Áts Ferivel, a vörösingesek vezérével, aki ellopta a csapatunk zászlaját. Megint megtörtént az, aminek nem kellett volna, hiszen tétlenül álltam ott, és nem mertem semmit se szólni.

A gyűlésen elnököt választottunk. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez ilyen feszültséget fog szítani Boka és Geréb között. Mindketten kaptak szavazatot, és éppen emiatt összevesztek, mert nem tudták eldönteni, hogy ki legyen a kapitány. Én titkon reménykedtem benne, hogy Bokát választják meg, de nem mertem beleszólni. Szerencsére Ő lett a csapatkapitány.

 És a rossz hír, amitől eléggé kiborultam, és el is sírtam magam, az az, hogy egyedül engem választottak meg közlegénynek, ami nem éppen egy megtisztelő feladat, hiszen így mindig mindenki engem ugráltat.

 

Szerda

 

Megint csak a tegnapi eseményekről tudok beszámolni, de azokról van mit.

Tegnap délután elmentünk Bokával és Csónakossal a Füvészkertbe, ami a vörösingesek főhadiszállásául szolgál. Nekem, muszáj volt velük tartanom, hiszen egy közlegénynek mindenben részt kell vennie, ha akar, ha nem. Amit ott láttam, attól még a lélegzetem is elállt! Geréb az ellenfeleink táborában! Nem gondoltam volna, hogy ekkora hatással lesz rá a kapitányválasztás, hogy még az árulást is meglépi. Hiszen akárhogy nézzük, ez mindenképpen árulásnak minősül, még ha velünk még nem is közölte. Végiggondoltam mindent Gerébbel kapcsolatban, de ilyet azért nem néztem volna ki belőle!

Hogy a terepet ne hagyjuk el nyom nélkül, szétszórtuk a vörösingesek fegyvereit, a fára pedig egy cédulát tűztünk:

„Itt jártak a Pál utcai fiúk” felirattal. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ennek a hatása, következménye.                     

 

 

Csütörtök

 

Megint kínos helyzetbe keveredtem, mert Rácz tanár úr valakitől tudomást szerzett a Gitt- egyletről.  Követelte, hogy oszlassuk fel a csapatunkat, de nem tudott ilyen egyszerűen kifogni rajtunk, mert délutánra szereztem gittet, ami pont jól jött az aktuális közgyűlésünkre. Szerettem volna én is felszólalni, minden bátorságomat összegyűjtve, de olyan dologra lettem figyelmes, ami mellett nem mehettem el szó nélkül. Geréb Janóval, a grund éjjeliőrével sugdolózott, amit sikerült kihallgatnom. Az áruló Geréb arra bíztatta Janót, hogy kergessen el bennünket a grundról, sőt ezért fel is ajánlott neki némi szivart. Ezen a gondolaton nem is igazán csodálkozom, hiszen rájöhettek a vörösingesek is, hogy nekünk sokkal jobb főhadiszállásunk van, mint nekik, szóval egy cseppet sem lepődök meg azon sem, hogy pont a grundra esett a választásuk. De Geréb még annál is szívtelenebb és árulóbb, mint gondoltam volna, hiszen képes lenne régi csapatát teljesen tönkretenni.

Nem is sokat tépelődtem a hallottakon, hanem azon nyomban megkerestem Bokát, és elmondtam neki mindent. E tettem miatt a gitt jegyzőkönyvébe csupa kisbetűvel írták be a nevemet, mert aki a gyűlést otthagyja, az áruló!

 

 

 

Péntek

 

Még mindig elég rosszul érzem magam, erős köhögés gyötör. Remélem azért ebből nem lesz megfázás, bár ez sem érne váratlanul a történtek után. Tegnap amint siettem Bokához, kétszer is megfürödtem a tóban, persze nem önszántamból. Először amikor a csónakba akartam beszállni, megcsúsztam és a vízben landoltam, másodszor pedig az aranyhalas medencében – ennél jobb búvóhelyet tényleg nem találtam. Ráadásul édesanyám tilalma ellenére a házat is el kellett hagynom, hiszen semmiképpen sem hagyhattam a vörösingeseknél a zászlónkat. Kalandokban most sem volt hiány, hiszen amikor megérkeztem javában zajlott az ellentábor megbeszélése, amit sikerült kihallgatnom. Geréb itt gyávának nevezett minket, azaz a Pál utcai fiúkat, és megígérte Áts Ferinek, hogy segít elfoglalni a grundot. E mellett nem mehettem el szó nélkül, kénytelen voltam lemászni a fáról, és szembenézni a vörösingesekkel. Fellépésem tiszteletet ébresztett a kapitányban, és felajánlotta, hogy beléphetek csapatukba. Én persze ebbe nem mentem bele, hiszen társaimhoz mindenkor hű maradok, így el kellett viselnem a „fürdetést”, amire ellenkezésem és visszautasításom miatt került sor. Elértem egyik titkon remélt vágyamat is: Gerébet nem vették be maguk közé…