Kaluz Vivien

Nemecsek Ernő naplója

Kedves Naplóm!

   Ma (2007. október 10-én) gyönyörű napom volt. Reggel anyukám úgy ébresztett hogy, idézem, „Kisfiam! Keljél szépen, ma autóval megyünk be az iskolába, mert ma nem mentem dolgozni.” Én kíváncsian érdeklődtem, hogy „Miért?”, és anya közölte velem, hogy „Ma nem megyek be dolgozni, mert szabadságot kértem, hogy dél után elmehessünk a vidámparkba!”. Én nagyon lelkes voltam!!! 
   Amikor odaértünk az iskolába már kinn állt Boka és Geréb. Engem vártak. Vajon miért? Köszöntek, és azzal fogadtak, hogy ma beteg a matek tanárnőnk, úgyhogy elmarad az utolsó, vagyis az ötödik óránk.
   Első óra előtti szünetben nem kellett átolvasni semmit, mert énekórával kezdtünk. Ez egy könnyű nap volt. Ének, testnevelés, rajz, majd pedig egy nehezebb, történelem, de a kedvencem, úgyhogy semmi gond nem volt, főleg hogy a matematika elmaradt, amit utálok.
   Éneken feleltünk, de rám már nem került sor, mert a napló végétől kezdtünk. Boka örülhet, mert ő nálunk az első. Somló Anna (az osztály legszebb lánya) nagyon szépen dalolt. Öröm volt hallgatni. Na de ugorjunk a testnevelésre!
   Tömbkörülit futottunk. Nagyon jó, volt, mert most nem én voltam az utolsó. Az óra végén még Anna is odajött hozzám. Sajnos csak azt kérdezte meg, hogy hol leszünk rajzórán, de nem baj. Rajzórán semmi különös nem történt. Csak a szokásos. Festettünk valami gyümölcsöt. Ma a körtére került a sor.
   Történelemórán sokkal nagyobb élménnyel büszkélkedhettem. Kikaptuk a röpdolgozatokat, és ötös lett. Mondtam is Annának, hogy én korrepetálom, mert neki hármas lett, de ő nemet mondott. Kicsit elszomorodtam, amikor eszembe jutott, hogy ez volt az utolsó óra, és hogy ott lesz anyu az autóval és egyenesen a vidámparkba megyünk, minden jobbra fordult.
   Amikor elmeséltem neki az ötöst történelemből, akkor még jobb kedve lett, és nagy boldogságában még azt is megígérte, hogy a jövő héten az állatkertbe is elvisz. Ha elfelejtené, szólok neki. Én mondtam neki hogy „Jól van anyu, szavadon foglak!”, erre ő helyeselt. Kiderül, hogy majd a jövő héten is így gondolkodik-e.
   Mi előtt bementünk a vidámparkba, előtte megebédeltünk egy gyorsétteremben. Nagyon szuper volt ez a nap. Három órán át ott voltunk, és nagyon sok játékgépre felültünk. Amikor hazaértünk, persze tanulnom is kellett, aztán vacsora.
  Csodás napom volt, leszámítva, hogy Anna nem akarja, hogy korrepetáljam. Majd máskor biztos beleegyezik. Reménykedem.
   Kíváncsi vagyok, hogy a holnap is ennyi jó dolgot hoz-e. Remélem, hogy még több élménnyel leszek gazdagabb. Főként örülnék, hogy ha matektanárnő még mindig beteg lenne. Meg bárcsak a némettanár elfelejtené, hogy témazárót kell írnunk, mert azt bizony elsunnyogtam megtanulni.
   Majd holnap mesélek most pedig megyek fürödni, és utána aludni.
   Szia Naplóm!
 
 

                                                      Kedves Naplóm!

   Ma, ( 2007. október 11-én) nem közölhetek jó híreket.
   A mai nap kevésbé sem volt olyan szerencsés, mint a tegnapi. Reggel elaludtam. Rohannom kellett, hogy beérjek 08:00-ra a suliba.
   Első óra német, és sajnos a tanár úr nem felejtette el a témazárót. Nos, a nevemen és a dátumon kívül nem írtam sok mindent. Egy-két mondat kivételével, üresen hagytam az A4-es papírlapot.
   A németóra után matematika következett. A tanárnő már meg is gyógyult. Ez csalás, mert ha valaki megbetegszik, akkor maradjon egy hétig otthon! Naná, hogy röpdolgozattal kezdtük az órát. Na de sebaj, ott lesz nekem az irodalomóra. Egy újabb lehetőség a javításra.
    Ott csupa rossz dolog történt velem Először is akkorát estem a székkel, hogy mindenki nevetett rajtam, a gyönyörű Annával az élen. Nem produkáltam valami tökéletesen az órán. Sőt, az órai jelentkezések nagyon elmaradtak.
   Negyedik óra etika. Ez egy igazán könnyű tantárgy, legalábbis egészen a mostani óráig ezt gondoltam. Ki kellett tölteni egy illemtesztet. Őszintén válaszoltam, hiszen nem gondoltam hogy beszedi, és hogy az írásomról felismeri a kilétemet. Kaptam egy jó nagy fejmosást, mert bevallottam hősiesen, hogy nem tudom az etikettet. Ez után az óra végéig arról mesélt, hogy milyen neveletlen vagyok, és hogy mivel ismeri apukámat, majd megemlíti neki, hogy beszélgessen el velem az illemről. Ezek után lehajtott fejjel, remegve mentem a következő órára, hogy vajon ott mi fog történni velem.
   A biológia amúgy is nehéz, és nem is nagyon értem. Az első padban és a középső padsorban ülök. Végre! Ezen az órán nem én voltam a feketebárány. Geréb nagyon sokat beszélgetett a padtársával, Bokával, így most velük kiabált a tanárnő. Persze ebből is kivettem a részem. Az első padban (ami a tanári asztal előtt van) nagyon jól hallani mindent. Úgy kiabált Kocsis tanárnő, hogy majdnem kilyukadt a dobhártyám. Már így is teljesen kész voltam, de még hátra van a nyelvtan és a földrajz.
   A nyelvtanóra elején majdnem elájultam, mert mellettem Pisti ül, aki néha elfelejt fogat mosni. Gyakran csináltam úgy, mintha kotorásznék a táskámban, így elfordultam tőle, és nem éreztem azt a borzalmas szagot. Nem is tudtam az órára koncentrálni, mert folyton azon járt az eszem, hogy az ő fogain hány ezer baktérium lehet. Pedig ezen az órán kötelező lett volna figyelni, mert összefoglaltunk. Ha a témazáró ideje alatt is a Pisti fogain jár majd az eszem, akkor az állatkertet már el is felejthetem.
   Utolsó óra, földrajz. Itt tudtam jelentkezni, de nem mondhatnám, hogy jó válaszokat is mondtam.
    Ez aztán remek. Tegnap még majdnem elolvadtam boldogságomban, ma meg…
   Ezek után, nem várom a holnapot. Majd kiderül hogy túl élem-e, vagy sem.
   Szervusz Naplóm! És szurkolj!
 
 
 
 
                                                         Kedves Naplóm
 
 
   (2007. október 12.)
   Ez a nap igazán különlegesnek mondható volt. Számomra kitűnt a többi nap közül. Se azért mert nagyon rossz volt, se nem azért mert túl jó. Csak, csak tetszett és ennyi. Igaz, hogy a  technika írásbeli felelésem csak négyes lett, de még így kedvemre való nap volt ez a mai.             
   Testnevelés-órán Annával voltam párban, amikor páros versenyekkel múlattuk az időt. Nem nyertünk, de számomra már az is győzelem, hogy kézen fogva futhattam a szerelmemmel.
   A földrajz, a nyelvtan és a fizika nem volt fontos. Se dolgozat, se felelés, se semmi más olyan dolog, amit le kellene jegyeznem. Dráma is volt a 6. órában, és megkaptam a főszerepet. Nincs túl sok szövegem, de nagyon vicces beszólásokkal szórakoztathatom majd a közönséget.
   Hazafelé gyalog kellett mennem. Séta közben találkoztam a régi zongoratanárommal, és kellemesen elbeszélgettem vele. Megkérdezte, hogy megy az iskola. Véletlenül elfelejtettem mondani, hogy nagyon sok rossz jeggyel van tele az ellenőrzőm, és azt mondtam helyette, hogy nagyon jól megy, könnyű minden. Megdicsért és megsimogatta a fejem nem sejtve, hogy az egész kamu.
    Amikor hazaértem nem volt más étel, mint a tegnapi spenót, úgyhogy már majdnem hozzáláttam fintorral az arcomon, amikor megszólalt a telefon. Boka hívott, azzal a kérdéssel, hogy nem megyünk-e el a gyorsétterembe. Dehogyisnem! Máris visszaraktam a spenótot a hűtőbe, fogtam a pénztárcámat és indultam is. Jól elbeszélgettünk, és tele is lett a hasam. Viszont a pénztárcám kiürült, és a tegnapi rossz jegyek miatt nem igazán számíthatok zsebpénzre a jövő héten. Most már tényleg spórolnom kell!
   Amikor hazaértem az ebédelésből, akkorra már anyu is otthon volt és kérdően nézett rám, hogy hol voltam mostanáig. Nem örült, hogy már megint a barátokkal vagyok a tanulás helyett, de én megnyugtattam, hogy enni is kell, nem halhatok éhen, erre ő csak mérgesen rázta a fejét. Azonnal fel kellett mennem a szobámba tanulni, mert holnap nem leszünk itthon és vasárnap pedig vendégek lesznek nálunk. Szerintem, ráérne a tanulás, de anyu persze rögtön kiabált, hogy nem ér rá, mert a hétfői három dolgozatra, amiből kettő témazáró igen is korán el kell kezdeni tanulni. Úgyhogy nekileselkedtem a könyveknek.
   Holnap megyünk vásárolni, ezért korán reggel kell felkelnem. Holnapután, pedig jönnek hozzánk apu munkatársai. Valami fontosat akarnak megbeszélni. Fogalmam sincs, hogy mit. Na megyek!
   Jó éjt Naplóm!
 
 
 
                          Kedves Naplóm!  
 
 
   (2007. október. 13.)
   Ma vásárolni voltunk. 08:00-kor keltem fel, és 08:45-körül már indultunk. A hosszú, unalmas autózás után kicsit felpörögtek a dolgok.
   Nagyon sok helyre bementünk. Mindenhol én toltam a kosarat, és annyi, de annyi rengeteg édességet vettünk, hogy ha egész héten csak azt enném, akkor is jóllaknék. Természetesen nem csak édességet vettünk, hanem sajnos anyu ruhákat is felpróbáltatott velem, én pedig már nagyon untam. Mindenki ment a maga útjára, ahogy szoktuk. A kosarat lerakjuk valahol, és szétválunk. Apu a szerszámoshoz megy mindig, anyu az élelmiszereshez indul, de a ruháknál elakad. Én meg az édességesnél válogatok kedvemre, illetve a játékok között nézelődök. Mire már hazafelé indultunk, tele volt az autó mindenféle akciós termékkel.
   Amikor hazaértünk, dél után, akkor elkezdtünk pakolászni. Mire elengedett apu, hogy most már odaülhetek a géphez, már azt hittem, hogy szétrobbanok dühömben. Egy órán át, pakolhattam apu szerszámait a garázsba, anyu virágait segítettem meglocsolni, és még a ruhákat is be kellett szednem a szárítókötélről. A nehéz munka után végre mehettem internetezni.
   Mindenki a saját dolgával volt elfoglalva, mikor egyszer csak csengettek. Kinéztem az ablakon, és mosoly kerekedett az arcomra. Egy autó állt meg a kapu előtt, amelyből négy ember szállt ki. A keresztanyu, a keresztapu és az ikrek. A két kedvenc unokatestvérem Andrea és András. Fiú-lány ikrek. Külsőre nagyon hasonlítanak egymásra, de belsőre egyáltalán nem. Talán annyiban hasonlítanak, hogy mindkettőjük nagyon rossz. Amikor anyu meglátta őket, amint kiabálva jönnek be a kapun és a kutyánknak egy bottal ütik a hátát, szerintem legszívesebben ő ütötte volna az ő hátukat azzal a bottal. Se apu, se anyu nem kedveli őket, de én nagyon. Mindig veszekednek, verekednek, én pedig jókat nevetek rajtuk, anyu, pedig takaríthat utánuk. Itt alszanak, és csak holnap délután mennek el. Pont most jöttek, mikor holnap amúgy is vendégeket várunk. Anyu álmosollyal fogadta őket, apu meg olyan kézfogással köszöntötte a keresztaput, ami nem volt tele örömmel.
   A felnőttek lenn leültek beszélgetni, kávézni, mi pedig hárman felmentünk a szobámba. Hatalmas csetepaté volt. Rengeteget nevetgéltünk, és még többet játszottunk. Még most jön a java. Van egy olyan érzésem, hogy nem alszunk el éjfél előtt. Máris megyek játszani.
   Már alig várom a holnapot. Biztosan nagyon jól fogom érezni magam.
   Szervusz Naplóm!                                                              
 
 
 
                                                              Kedves Naplóm!
 
 
   (2007.-10.-14.)
   Ma rettenetes napom volt. Boka örömmel jelentette be, hogy meghallotta a lányok csevelyét amikor arról beszéltek, hogy Anna szerelmes Bokába. Azt hittem, hogy ott nyomban sírva fakadok, de Boka előtt csak mosolyogtam. Mintha most már nem is tetszene Anna. Mintha egyszerre megváltozott volna minden. Nézek mást. Rengeteg lány van még a világon. Az jutott az eszembe, hogy ott van Tamara. Nem is olyan rossz, sőt kedves. Meg vicces is.
   Már alig várom az őszi szünetet! Állítólag elmegyünk egy háromnapos vakációra. Miskolcra mennénk. Már előre látom, ahogy ott fogok mosolyogni termálfürdőben. Kíváncsi leszek, hogy Boka megy-e vakációzni. Biztos nem. Meg Geréb sem. Sőt, senki. Még Anna sem.
   Holnap kell beadni a házi dolgozatot a terepgyakorlatunkról. Nem írtam valami sokat, de éppen elég. Csak attól tartok, hogy a fogalmazási problémáim rontanak a jegyemen, illetve a helyesírásom sem túl fényes. Még szerencse hogy lehet számítógéppel is írni, mert akkor a külalakom is rontana a helyzeten, ami most sem rózsás.
   Délután hazamentek az unokatestvéreim, az Andi és a Bandi, de akkora nagy koszt hagytak maguk után, hogy nekem is takarítanom kellett. Nem sokkal a távozásuk után megérkeztek apu munkatársai. Arról, hogy ők jönnek, már egy hete tudtunk, szóval ez nem volt meglepetés ellentétben az előző vendégsereggel. Apu nagyon megszidott, amiért hagytam, hogy az Andi megegye az egész doboz bonbont, amit a mamának vettek a névnapjára. Anyu pedig azért kiabált velem, mert az Andrásnak azt mondtam, hogy ne vegye le a cipőjét, hanem nyugodtan jöjjön csak be, mert ha sáros lesz a szőnyeg, akkor majd anyu úgyis kimossa. Lehet, hogy tényleg nem kellett volna ennyire engedékenynek lennem, de ha olyan jól el lehet velük játszani, akkor mindent megenged az ember.
   Apu munkatársai nagyon unalmasak voltak, és még csokoládét sem hoztak nekem. Anyu kapott virágot, apu kapott egy üveg pezsgőt, de én nem kaptam semmit. Másról sem tudtak velem beszélgetni, csak hogy milyen az iskola, milyen tanuló vagyok, és hogy mi a kedvenc tantárgyam. Nem sokáig bírtam ott ülni, és hallgatni a beszélgetést. Hamarosan felmentem az internetre, és sokkal de sokkal izgalmasabb dolgokat tudtam meg a kedvenc énekeseimről. Amikor elmentek, akkor anyu feljött és kikérdezte a történelmet, odaült a gép elé recepteket keresgélni, aztán ment is, és újra enyém a gép. Apu már egyszer mondta, hogy túl sokat ülök a gép előtt, de megnyugtattam, hogy nem csinálok felesleges dolgokat. Én mindig olyan oldalakat olvasgatok, amikből érdekes tudnivalókat tudok meg. A múltkor is a tengeri csikókról olvastam, meg persze a királyokról is. Apu nevetett és megsimogatta a fejemet.
   Röviden ennyi történt ma. Majd holnap biztos rengeteg mesélnivalóm lesz.
   Jó éjt Naplóm!