Nemecsek Ernő,
a közlegény
|
Bp. IX. Rákos u. 3. |
"Olyan fiú volt, aki minduntalan elfelejtette, hogy baj van. Folyton emlékeztetni kellett rá...
...Közlegény, fájdalom, nem volt, csak egy. Az egész grundon a kapitányok, főhadnagyok és hadnagyok
egyetlen közlegénynek parancsoltak, egyetlen közlegényt egzecíroztattak, egyetlen közlegényt ítéltek
holmi kihágásokért várfogságra. … De a legtöbb fiú mégis parancsolni szeret. Ilyenek az emberek.
– Közlegény, hegyezze meg ezt a ceruzát! – A markába nyomták a Weisz ceruzáját, melynek a hegye a
zsebben, a golyók közt letörött. És a közlegény engedelmesen vette át a ceruzát, könnyes szemmel,
könnyes arccal állt haptákba, s aztán elkezdte hegyezni, hegyezni, egy kicsit szipegve-szipogva, ahogy
nagy sírás után szokás, és minden bánatát, kis szívének minden keserűségét belehegyezte ebbe a kettes
számú Hardtmuth ceruzába...
...Ott volt mind egy szálig az egész társaság, csak egyetlenegy tagja hiányzott: Nemecsek, aki
betegen feküdt otthon. Így történt, hogy a Pál utcaiak hadserege a csata napján, éppen a csata
napján közlegény nélkül maradt. Aki ott volt, mind hadnagy, főhadnagy, kapitány volt. Maga a
közlegény, maga a tulajdonképpeni hadsereg otthon feküdt a Rákos utca egyik kertes kis házában,
annak is egy csöpp kis ágyában, betegen...
(Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk)
galéria
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
