Szereplők:

 

Kolnay, Wendauer, Olasz, Csetneki, Doktor: Marek Barbasiewicz

Boka, Rácz tanár úr: Andrzej Blumenfeld

Barabás, Szebenits, Nemecsek anyja: Emilian Kamiński

Csónakos, a nagy Pásztor: Waldemar Kownacki

Geréb, Geréb apja, Weiss: Maciej Kozłowski

Nemecsek: Wojciech Solarz

Áts Feri, Nemecsek apja: Henryk Talar

Csele, a kis Pásztor, Janó, Őr: Krzysztof Wakuliński

 

Színpadra alkalmazta: Michał Zadara

Lengyelre fordította: Tadeusz Olszański

Díszlet: Magdalena Musiał

Jelmez: Julia Kornacka

Koreográfia: Tomasz Wygoda

Fény: Ewa Garniec

Hang: Piotr Gos

Rendezőasszisztens, ügyelő: Dorota Ignatjew

 

Rendező: Michał Zadara

 

Molnár Ferenc regénye nem csak Magyarországon volt kötelező olvasmány, több közép-kelet-európai generáció nőtt fel a Pál utcai grundharc és Nemecsek tragikus megdicsőüléssel végződő kálváriájának történetén. A harmincas évei elején járó Michał Zadara talán most érkezett el oda, hogy „felnőtt” jelentést adjon ennek a gyerekfejjel megismert, gyerekeket felvonultató példázatnak – színpadi adaptációja férfibarátságról, méltóságról és becsületről, hatalomról, az elmúlással való szembesülésről szól.

A szűkebb pátriát jelentő grund ez alkalommal némileg kitágul, a rendező nem riad vissza attól, hogy egymásba játszassa a lengyel történelem és aktuálpolitika kérdéseit, rákérdezzen a közönség a nemzeti értékekhez és a hazaszeretethez való viszonyára. Zadara színpadán múlt és jelen, magánélet és közélet kapcsolódik egybe, amit a szereposztás is hangsúlyoz: ezek a fiúk – a Nemecseket játszó Solarzot kivéve – már túlvannak első ifjúságukon, ők a varsói Nemzeti Színház nagy színészei, múltjuk van, házon belül és kívül. Azt viszont nem könnyű eldönteni, mi foglalkoztatja Zadarát jobban: a felnőttek gyerekes harcai vagy a gyerekek felnőttes játékai?

 

„Az olvasmányélmény elsősorban az emlékezet tárgyaként érdekel bennünket. (...) Hogyan és miért emlékezünk? Kivé válunk az emlékezet által? A színpadon megjelenő érett férfiak alakításával arra keressük a választ, hogy felnőtté válásunk ellenére miért maradunk mégis éretlenek. A hősök egy fikcióban hisznek. Úgy tesznek, mintha a grund a hazájuk lenne, amelyért az életüket is készek feláldozni. Épp úgy, ahogy mi, felnőttek is tudatosan tartozunk valamilyen csoporthoz, szervezethez. Fiktív egyesületeket találunk ki, amelyek éppoly abszurdak, mint ez a Pál utcai grund.” Michał Zadara

 

Michał Zadara (1976) a fiatal lengyel rendezőnemzedék képviselője. Politikatudományi és színházi tanulmányait – némi kitérőkkel – az Egyesült Államokban kezdte, majd Krakkóban tökéletesítette. 2004 óta többek között Witkiewicz, T. S. Eliot, Heiner Müller, Peter Handke, Juliusz Słowacki, Stanisław Wyspiański, Jean Racine, Ivan Viripajev, Witold Gombrowicz, Friedrich Dürrenmatt és Martin Buber szövegeit vitte színre Gdańsk, Krakkó, Wrocław, Varsó, Szczecin és Berlin színházaiban.