Muzi
a Nemzeti Múzeum kertje
|
Múzeumisták tere, Józsefváros |
A Muzium, de maga a kert: a Muzi fogalom volt számukra. Akkor még nem avatták fel Arany János
szobrát. Tanuló diákok, gyermekeket levegőztető dadák, nyugdíjas öregurak, gyerekek – akiket nevelőnő
kísért – lepték el a padokat, ahová padjegyet kellett váltani. Árusok piros, zöld papírforgókat
kínáltak.
Hátul az Eszterházy utcával párhuzamosan volt a szabad élet földje: a Muzi. Ide nem volt érdemes új
padot tenni, csak fapadot. Itt gyűltek össze versenyfutásra a pesti fiúk, tavasszal itt volt a
legnagyobb gojzi, vagyis üveg- és agyaggolyó vásár. Ide jártak stukkolni a rongylabdával, golyózni a
falnál és hosszúmétázni. A közeli Károlyi-palota márványlépcsőin csúszkáltak, bámulták a Régi
Képviselőházból kilépő politikusokat a szemközti Főherceg Sándor utcában (ma Bródy Sándor utca 8.). A
kertre veterán őr vigyázott, akit „Duplexnek” hívtak a gyerekek, mert az orra hegyén egy nagy
dudorodás volt, „mintha egyszerre két orral szagolná a virágokat.” Előle a Marcellus centurio
szarkofágjába bújtak, melynek fedele csal félig takarta a sírboltot.
A múzeumisták, vagyis az irokézek törzse gimnázistákból állt: a Református Gimnázium és a Markó
utcai Gimnázium tanulóiból; szövetségeseik a Petőfi tériek és a József tériek voltak. A rivális
csoport: a reálisták, a Markó utcai és Zerge utcai reálból, a Kistériek és a Röser-intézetisek
szövetségével.
"Kazinczy és Berzsenyi szobra körül terült el a Múzeumkert, hátul az Eszterházy utcával
párhuzamosan pedig a szabad élet földje: a Muzi...
Ott komoly Múzeumkert volt a kert, ahol illendően kellett viselkedni, ráccsal körülvett sétány,
házi feladat, nem pedig szabad, rakoncátlan, végtelen Muzi…Pikinek ez az egész szabályozott világ
egy felügyelet alatt lévő gyermekkertnek tűnt fel. Mit tud ez a rendezett, szögletes kert a
törzsről, az irokézekről, a métáról, a stukkról, rohanó rabló-pandúrról…
Az igazi áldozatok, a rabszolgagyerekek azok voltak, akik a padon ültek s vagy kézimunkáztak, vagy
frejnlejnjük felügyelete alatt olvastak.
(Fräulein=nevelőnő)
Ticcs?…" kérdezte rövid szünet után Fritz. Ez annyit jelentett, hogy golyózzanak. Játsszanak
gurítósdit, és akinek a golyója hamarabb ticcseli (találja) a másikét, azé a ticcselt golyó. Lehetett
volna még ajánlani „kacli” vagy „spán” játékot is, de Piki ezt elutasította. (Kacli a kinyújtott
hüvelyk- és mutatóujj távolsága, spán pedig az egész kifeszített tenyér hossza, mely ha érinti a két
golyót, már a gurítónak számít egy nyerést.)
"Célzás!…" felelt Fritz kérdésére. Ez annyit jelentett, hogy odamennek a legközelebbi falhoz,
kimérnek a faltól három vagy hat lábnál két golyót tesznek a fal mellé. A másik egyenesen állva lő a
fal mellett levő golyóra, ha eltalálja az övé, ha nem találja, az ő golyója az ellenfélé, amíg csak
nem talál.
(Pásztor Árpád: A Muzi, részletek)
"Felnőtt embertől ők meg nem ijedtek. Példa reá a bibircsós orrú öreg honvéd a Múzeumkertben,
aki nem bírt velük."
(Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk)
kapcsolódó anyagok
Golyózásgaléria
 |
 |
 |
 |
 |
