Márai Sándor
(Kassa, 1900. 04. 11. – San Diego, 1989. 02. 21.)
Író, költő, esszéista. Iskoláit Kassán, Eperjesen,
Budapesten végezte, ezt követően a Magyarország című lap munkatársa lett.
|
1919-ben a Kommün bukása után Prága, Lipcse, majd Frankfurt am Main lett
tartózkodási helye, majd Berlin és Párizs volt a következő állomás, végül 1928-ban feleségével
együtt Budapestre költöztek, itt újságíróként 1936-ig az Újság, majd a háború végéig a Pesti
Hírlap munkatársa volt. Egy polgár vallomásai című önéletrajzi regényével 1934–1935 a modern
magyar prózairodalom egyik legjelentősebb műve született meg. 1928 és 1948 között a legolvasottabb
és legtermékenyebb szerzők közé tartozott. Harminckilenc műve (regény, vers, esszék, elbeszélések)
jelent meg több kiadásban. 1943 tavaszán kezdett memoárjainak írásához. A naplóírás életművének
jellegzetes műfaja lett. A háború után a kommunista hatalomátvétel számára az emigráció kényszerét
jelentette. 1948 nyarán emigrációba vonult. Svájcba, Olaszországba, 1952-ben pedig New Yorkba
költözött. A Szabad Európa Rádió munkatársa volt 1951–1968 között. Az 1956-os magyar forradalom
hírére Európába repült, de csak az orosz megszállás idejére ért ide. 1968-ban Salernóba,
Olaszországba költözött, végül 1979-ben a kaliforniai San Diegóban telepedett le. Rövid idő alatt
elveszítette feleségét, fogadott fiát, testvérét. 1989-ben, öregen, magányosan és betegen
önkezével vetett véget életének. 1990-ben Magyarországon posztumusz Kossuth-díjjal tüntették ki,
ettől kezdve adták ki újra műveit.
kapcsolódó anyagok
Márai Sándor műveiMárai Sándor hangos levele családjának 1967. február 21-én
Márai Sándor hangos levele családjának, 1967. február 21-én, a hangfelvétel szövege