Barátságukat fűszerezte némi féltékenység, hiszen 1918-ban Kaffka már híres író, Lesznait inkább mint képzőművészt ismerik (több Ady-verseskötet címlapját tervezte), noha jelentek meg versei, kisebb írásai is. Lesznai naplójában leírta, irigyli Kaffka irodalmi sikereit, Kaffka pedig a Lesznait körülvevő, a család körtvélyesi kastélyában gyakran összegyűlő művész-filozófus társaságról érezte úgy, nem fogadják be szegénysége miatt. Ennek ellenére – vagy tán éppen ezért – mély, csaknem érzéki barátság alakult ki köztük, amely később ugyan lazult, de Kaffka haláláig fönnmaradt.

Kaffka 1914-ben megy férjhez a nála sok évvel fiatalabb Bauer Ervinhez (Balázs Béla öccséhez), és attól kezdve az íráson kívül csak férje érdekli. Elmarad a „művész társadalom” eseményeiről, megpróbál minden tekintetben megfelelni orvos-biológus férje igényeinek – követi Temesvárra is, ahonnan 1918 nyarán váratlanul hazajön Budapestre. Kaffka halála után két hónappal Bauer újra megnősül, egyik orvos kolléganőjét veszi feleségül. Ebben a zaklatott időszakban Lesznai – akinek kapcsolata férjével, a neves politikus Jászi Oszkárral szintén

lazulóban – felkeresi Kaffkát. A darab asszonyi és művészi válságuk története.