T.Á.: Azelőtt még időben az az érdekes számunkra, hogy hogyan születik hát az igazi virtigli ahogy régebben mondták, drámaíró, színműíró.

 

L.M.: Igen.

 

T.Á.: Születik vagy lesz, vagy válik, vagy alakul?

 

L.M.: Születik, születik, születik. Mert én az első darabomat igazán akkor írtam, amikor megtanultam írni egy kicsit ugye, és hivatalnok voltam tulajdonképpen, és az első darabomat, A nagy fejedelem című darabomat megírtam úgyszólván a magam számára, ugye. És kérem szépen azután bejártam akkor Budapestre, és aztán a Thália Társaságot látogattam meg, mint vidéki író, ugye szerényen, és akkor Hevesi Sándor, aki a Tháliának volt az igazgatója, az egy irodalmi társaság volt, amelyik nem rendes színházban tartotta az előadásait, hanem a Fővárosi Orfeumban vasárnap délutánonként, mikor a színház szabad volt. De voltak ennek rajongói ennek a színháznak. És akkor kérdezte tőlem a Hevesi, mondja, mondja fiatalember, mert tudta, hogy én egyúttal újságíró is voltam, álnév alatt írtam, Zsarátnok álnév alatt írtam újságot.

 

T.Á.: Hol?

 

L.M.: Kassán. /…/És később Pesten. És kérem szépen, hát akkor ő mondja, azt mondja, van magának valami színdarabja, mert nekünk kell. Mi játszottuk már a legnagyobb íróktól, ugye, Szophoklésztől, és mindentől, mindenkitől darabokat, de magyar darabunk még nem volt. Van magának egy magyar darabja? Azt mondom, véletlenül nálam van. És odaadtam azt az egyszerű darabot neki. Elolvassa és kitűzi rögtön előadásra. Én elmegyek a premierre, ugye, és hát a premieren nagy siker van. És hát azután miután a premieren nagy siker volt, itten indult meg tulajdonképpen az én irodalmi, az én színházirodalmi karrierem. (…)

Amikor kora ifjúságomban az első darabomat megírtam, melyet egy irodalmi színház adott elő, a premier sikere után ijedten álltam a színház előtt. Hát ezután mi lesz? Fog-e még egyszer eszembe jutni egy darab? Huszonnégy óráig úgy nézett ki, hogy soha többé. Azóta több mint két tucat színdarabot írtam, nagyon sok filmet és rájöttem, hogy az ideatermés éppolya természetes munkája az írói agynak, mint a gondolkodónak, mint a gazdálkodónak a vetés-aratás. Életből, megfigyelésből, ötletekből, emlékekből kel ki és érik az író vetése, míg végre karakterek, történet lesz belőlük, amiket az ember szorgalmasan feljegyez és elraktároz valamelyik könyvébe. Már régen nem az a gondom, hogy jut-e eszembe új színdarab vagy filmtéma, hanem hogy lesz-e egyáltalában időm megírni azt a sok történetet, amit felgyűjtöttem és amelyek még folyton gyarapodnak. Hogy ezek közül a témák közül melyik terebélyesedik ki sikeres színdarabbá, novellává, regénnyé, vagy filmmé, az sokszor csodálatos véletlen szerencsés eredménye. Mintha a témának is meglenne a maga saját élete, sorsa, mint az embernek. Vannak kitűnő témák, amiknek nem sikerül. Életük sorsa mint az embereknek. (…)

 

Átjöttem s letelepedtem Amerikába ahová már azelőtt is többször átlátogattam, de amely ezúttal új, igazi hazám lett. Hollywoodban laktam. Egy délben kissé elkésve a Grand Burby vendéglőbe mentem löncsölni. Amint belépek, az egyik asztalnál ott találom Szarka Fricit, aki jó ismerősöm, aki éppen feláll, hogy elmenjen, és aztán meglátva, felém intett /…/ mondja, van egy jó comedy storyja Garbónak? Ez intim barátja volt neki. Comedy történet Garbónak? - kérdeztem csodálkozva, mert Garbo eddig soha más efajta szerepet nem játszott. Gondolkoztam, aztán azt mondtam, hogy van. Ő tehát azt mondta: én mindjárt megmondom Garbónak, hogy van magának egy comedy storyja a részére. Hát jöjjön, én mostan elmegyek, de holnap jöjjön találkozzon velem és Garbóval. Alighogy hazaértem, szól a telefon /…/, és jó barátom, a kitűnő főrendező George Czukor beszél. Hallja, hogy van egy jó témám Garbó számára. Legyek szíves tehát elmenni hozzá holnap, mondja George Czukor, ő odahívja Garbót és akkor elmondom neki a történetet. Elmentem, Garbó, aki kedvesen, szerényen meghallgatta aztán mosolyogva azt mondta: I like it. Ezt már elmondtam magának az elején, és hát huszonnégy óra alatt megvolt a szerződésem a Metróval, szerződtettek engemet, hogy írjam meg a darabot, aztán együtt voltunk gyakran. A legjobb barátom Ernst Lubitsch volt, aki volt egy európai rendező, és aki nagyon szerette a darabjaimat, és ők aztán megcsinálták a Ninocska történetét.