1921-ben Mikes Lajos lányát, Mikes Klárát vette feleségül; s hamarosan Az Est munkatársa lett. Huszonkét éves korában írt első verseskötetének már irodalmi sikere volt, műfordítóként is az élvonalba emelkedett. A harmincas években közel került a népi írók mozgalmához, 1934-től pár évre a Zilahy-vezette Magyarország című lap olvasószerkesztője lett. Költői munkásságának elismeréseként háromszor kapott Baumgarten-díjat (1932, 1937, 1944.) Részt vett a Márciusi Front megalakításában. 1939 közepétől 1941 végéig az Új Idők állandó munkatársa lett. Jobboldali nézetei miatt 1945-ben vizsgálati fogságba került, majd publikációs tilalommal sújtották. 1947-től – többek tiltakozása ellenére – mégis tagja lett az Írószövetségnek. Az üldöztetés elől a munkába menekült. Összegző számvetésként 1947-ben publikálta a Tücsökzenét, verses önéletrajzát. Tragikusan végződött életét végigkísérő szerelme: 1950-ben öngyilkossággal vetett véget életének Vékes Ödönné Korzáti Erzsébet, akinek emlékére A huszonhatodik év címmel megírta 120 szonettből álló lírai rekviemjét. 1956 könyvhetén, hosszú idő után megjelenhetett verskötete, szeptemberben beválasztották az Írószövetség elnökségébe, majd 1957. márc. 15-én, élete végső évében Kossuth-díjat kapott.