Gyerekként parasztasszonyoktól tanult hímezni, majd iparművészeti tanulmányokat folytatott Budapesten és Párizsban, előbb Bihari Sándor, majd Lucien Simon tanítványaként.

Első versei a Nyugatban jelentek meg, majd az Auróra, a Szép Szó, a Huszadik Század és a Munka közölte írásait. Közösen állított ki a Nyolcak képzőművészeti csoportjával, barátság fűzte a Huszadik Század körének több tagjához. Hímzései, illusztrációi és írói alkotásai a magyar szecesszió jegyében születtek. Első férje Jászi Oszkár volt. 1919-től Bécsben élt emigrációban. Ettől kezdve haláláig Gergely Tibor festőművész felesége, akivel 1930-ban tértek vissza Budapestre. Budapesti és körtvélyesi háza ekkor is sok írónak, művésznek nyújtott otthont. A fiatal művészek pályáját is figyelemmel kísérte, többek közt József Attiláét és Radnóti Miklósét. 1939-ben ismét emigrációba kényszerült és New Yorkba költözött. Életének utolsó két évében egymás után kétszer is hazalátogatott. Válogatott verskötetét is itthon rendezte sajtó alá.

 

Művei:

Hazajáró versek, v., 1909.

A kis kék pillangó utazása, mese, 1913.

Mese a bútorokról és a kisfiúról, mese, 1918.

Édenkert, v., 1918.

Eltévedt litániák, v., 1922.

Virágos szerelem, v., 1932.

Kezdetben volt a kert, r., 1966.