Déry Tibor

(Budapest, 1894. 10. 18. – Budapest, 1977. 08. 18.)

Író, szerkesztő. Gazdag nagypolgári családból származik. Középfokú tanulmányainak befejezése és a Kereskedelmi Akadémia elvégzése után, 1911-ben egy évre külföldre költözik, St. Gallenben a Schmidt-intézetben nyelveket tanul.

1917-ben Az Érdekes Újság pályázatán tűnik fel Lia című regényével. A regény a Nyugatban is megjelent. Emiatt szeméremsértés vádjával perbe fogták. 1919-ben belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, tagja lett az írói választmánynak. A Tanácsköztársaság bukása után nem kapott állást, Bécsbe emigrált, ahol a Bécsi Magyar Újság munkatársa lett. 1924-ben Párizsban telepedett le, ahol volt eladó egy textilkereskedésben, bélyegkereskedő, nyelvtanár. 1926-ban Perugiában élt, majd hazaköltözött Budapestre, és Kassák Lajossal, Illyés Gyulával és másokkal szerkesztette a Dokumentum című folyóiratot. 1929-ben Prágába, 1930-ban Ausztriába, 1931-ben Németországba és Skandináviába utazott, néhány évre Berlinben telepedett le, s német lapoknak dolgozott. Majd ismét hazatért, és a Gondolat című folyóirat szerkesztője lett. A nyilas uralom idején bujkálnia kellett, egy razzia során elhurcolták, azonban sikerült megmenekülnie. 1945-ben ismét a kommunista párt tagja lett. 1953-ban örömmel üdvözölte Nagy Imre reformpolitikáját. 1956-ban részt vett az ellenzéki írók tevékenységében, a Petőfi Kör júniusi sajtóvitáján bírálta a rendszert. Kizárták a pártból, és 1957-ben letartóztatták, kilenc évre ítélték el. 1960-ban amnesztiával szabadult. Ekkoriban főként fordításokból élt. Számos műve megjelent külföldön. Élete során több külföldi akadémia választotta dísztagjává, 1947-ben Baumgarten-díjat kapott, egy évvel később pedig Kossuth-díjat.
 

kapcsolódó anyagok
Déry Tibor művei
Déry Tibor emlékezései  
Déry Tibor emlékezései. Beszélgetőtárs Tóbiás Áron., a hangfelvétel szövege