Tersánszky Józsi Jenő

(Nagybánya, 1888. 09. 12. – Budapest, 1969. 06. 11.)

Író. Már fiatal korában kibontakozóban volt sokoldalú tehetsége: festőművésznek készült, sportversenyeken vett részt. Korábban Eperjesen, majd Budapesten készült jogot hallgatni, ám tandíját elmulatta, így segédmunkás lett.

Miután Osvát Ernő felfigyelt tehetségére, 1911-ben jelent meg első novelláskötete a Nyugat könyvtár sorozatában. Részt vett az I. világháborúban, több fronton harcolt, 1918. szeptemberében fogságba esett, és csak egy év múlva tért haza. A háború idején naplót írt, a Nyugat közölte frontról küldött leveleit. 1922. júliusától a Nyugat főmunkatársa. Írásai, cikkei, irodalmi és képzőművészeti kritikái megjelentek a Pesti Naplóban is. 1932-ben saját színházat hozott létre Képeskönyv Kabaré néven. Ez idő tájt ponyvákat, detektívtörténeteket írt, és előszeretettel lépett fel zenehumoristaként, 1940-től a Híd riportere. A háború után bárokban szerepelt, felújította a Képeskönyv Kabarét, a Magyar Rádió Gyermekújság rovatánál dolgozott Az ötvenes évek elejétől – politikai okokból – csak báb- és mesejátékait fogadták el közlésre. Az évtized közepétől jelenhettek meg újra könyvei, majd 1956-tól megindították életműsorozatát is.
 

kapcsolódó anyagok
Tersánszky Józsi Jenő művei
Tersánszky Józsi Jenő 80. születésnapján felolvassa levéltervezetét (1968. szeptembere)  
Tersánszky Józsi Jenő 80. születésnapján levéltervezetét olvassa fel, 1968. szeptemberében, a hangfelvétel szövege